9 hét alatt meg lehet változtatni egy komplett fizikumot?

Magyarország ornitológiai szempontból nagyhatalom, így természetes, hogy azonnal megjelennek a  huhogók: a sok kispéniszű irigy kislány azonnal köpködni kezdi a résztvevőket, csalást szimatolva.

Elképesztő dolgokat halottunk: a fotoshop emlegetése alap. Meg is nyugtatnék mindenkit: van fotoshop, nem is kevés, mert valamivel be kell tenni  a hátteret a versenyzők mögé, meg a feliratokat sem ceruzával rajzolják a grafikusok.

A fényeket minimálisan keményítjük az egyre következő fotózáson, hogy mindenképp látsszon a változás. A tesztelők az első fotókon be vannak állítva pózba, majd a következő fotózásokon a képek alapján igyekszünk beállítani őket ugyanúgy. Aki bénázik, annak nagyon meggyőzően kell változni ahhoz, hogy továbbjusson. Volt, aki azzal esett ki, hogy láthatóan nem fogta meg a pózokat az első képen, hiába magyaráztuk neki.

A Scitec Tesztet elég sokan utánozzák, kevés sikerrel: elég szánalmas, amikor láthatóan úgy áll az első képen valaki, mint általános iskolai tornaórán, majd a következő képen mintha a Mr. Olympián lenne a posedownban. Ez nem egyszer feszítesz, egyszer nem verseny. Konkrétan láttam ilyen szórólapot, jót röhögtem.

Ehhez képest a Scitec Teszt résztvevőit köpködni nem gyenge jellemhibára, vagy inkább butaságra vall. A legextrémebb példa, amikor valami észlény kitalálta: a tesztelőket valójában lefogyasztjuk, és a képek fordítva készülnek. Tehát becastingolunk egy csomó izmos csávót, lefotózzuk, utána betereljük őket egy istállóba és 9 hétig nem adunk nekik enni, a végén lefotózva őket.

Viszonylag undorító ez a beteg hozzáállás azokkal a tesztelőkkel szemben, akik végicsinálták.

Teljesen mindegy, hogy valaki rápihent, vagy sem, jó genetikájú vagy rossz, a tesztelők többsége marha keményen megdolgozott azért, hogy a képek között minél nagyobb különbség legyen. Vannak, akikről konkrétan tudjuk, hogy fél évet vártak, hogy kezdődjön a teszt, beletették minden pénzüket, majd széthajtották magukat a minél jobb eredményért. Meló mellett.

Tegnap megvolt a döntő. Mi azon paráztunk, hogy hogyan fogjuk eldönteni, ki lesz az első. Szerencsére nem kellett, mert négy kategóriára lettek osztva a versenyzők, és abból is csak egy Top 3-at kellett választani. (Diétásoknál háromból Top 1-et.)   De így is vérzett a szívünk. Nem mintha jelentősége lenne, hogy az összesen 20 döntős közül, amelyek négy csoportba vannak osztva, valaki bejut a kategóriája Top 3-ba vagy sem. Már az is nagyon nagy dolog, ha valaki a húszba jutott: itt már nincsenek kétségek. Itt már nincs elhanyagolt tesztnapló, nincs nem meggyőző fejlődés, itt mindenki olyat mutatott a 9 hét alatt, hogy mi csak néztünk. És te is bátran hihetsz a szemednek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy újabb 9 hét után megint ennyit fejlődnek. Ez egy kampány, és minden sport hasonlóan működik: egy versenyfelkészülésben éred el a maximumot. Ilyen ciklusok több éves összessége hozza a nagy fejlődést. Testépíteni lehet lassan, folyamatosan, vagy rövidebb tömegelő-diétázó ciklusban is.  Volt olyan tesztelő, aki másodszor, a 2008-as teszt után újra megcsinálta. Nem lesz ettől 120 kiló top testépítő, de számára a teszt azt adta, amire éppen szüksége volt: átlendítette a holtponton.

Nincs annál jobb, mint nem egy távoli álomért, hanem egy konkrét céllal edzeni.

A Scitec Teszt ebben segített azoknak, akik bejutottak, mert először is túljutottak a regisztráció, a normális kép feltöltése és a valami értelmeset írok magamról, nem azt hogy No pain No Gain jellegű bonyolult feladatokon. És persze szerencséjük volt, mert voltak annyian, hogy sorsolni is kelljen.

A Teszt egyetlen hibája, hogy kizárólag a faszbúkon lett meghirdetve, ami köztudomásúlag a gyökerek gyűjtőhelye. Nem arról beszélek, hogy külön meghívót kellett volna küldeni azoknak a fogyatékosoknak, akik felháborodva írogattak, hogy nekik senki sem szólt, hanem arról, hogy bármennyire is trendi ma a legnagyobb közösségi oldal, nem hiszem, hogy az ottani tagságnak elvárásnak kéne lennie. Nem hiszem, hogy a komolyabb és értelmesebb sportolók egész nap a faszbúkot nézegetik. Biztos vagyok benne, hogy szélesebb körben, egy saját online felületen kevesebb a tükörből önmagát fényképező idióta (aki mögött esetleg a képen jól láthatóan ott ül a haverja, de egyiknek se volt annyi esze, hogy a haver normálisan lefényképezze a versenyzőt egy fal előtt) jelentkezett volna, és több olyan, akinek normális élete is van. 

A faszbúk pont arra jó, hogy irigy gyökerek fikázhassák a tesztelőket, vagy arra, hogy az egyik tahó megpróbáljon minket meggyőzni, hogy neki az ismeretségei miatt tovább kellene jutnia. Majd amikor ez nem jött össze, olyan sejtelmes kijelentéseket írogasson, hogy ha ő leírná mi folyik ott ... Nem tudom, mit akart írni, mert az folyik, hogy nem csalunk egy beképzelt köcsögért sem.

Persze mindez csak az én véleményem a faszbúkról, erről a normális emberi kommunikációt és az intelligenciát nyomorba döntő szemétről - amivel nyilvánvalóan a széllel szemben pisálok.

A Scitec Muscle Beach után alig egy héttel a második sikertörténet hiába egy fárasztó folyamat vége, mégis felemelő és motiváló. Igaz, minket ez már nem arra motivál, hogy edzzünk, hanem arra, hogy még több fiatalt vonzzunk be a sport világába a szokásos alkoholizálás/drogozás és faszbúkozás helyett.

Gratulálok a döntősöknek és az összes résztvevőnek: bizonyítottak. Közülük többekből versenyző lesz, többeket igyekeztem erről lebeszélni. Nem kell mindenkinek versenyzővé válnia ugyanis.

A testépítő versenyzés alacsony szinten könnyen fut bele öncélú magamutogatásba. Csak azoknak kívánom, hogy versenyzők legyenek, akik tényleg alkalmasak rá, és nem kell agyatlan áldozatokat hozniuk.

Pete-Komáromy Gergő, aki ugyan lecsúszott Top 3-ról, de tökéletesen megtestesíti azt, hogy miről szólt a Teszt.

A sport nem a feszengésről szól, hanem arról, hogy jobb ember legyél. Ezen az úton pedig elindulhatsz a Scitec Teszttel. Reméljük, a következőre nem kell 4 évet várni.

A döntősök teljes listája képekkel