Bajnok, Szabad az adatokat? (A Body&Power 1995. júniusi számából)

Bajnok, Szabad az adatokat?
Avagy az örökös Magyar Bajnok...
A Body&Power 1995. júniusi számából

A tájékozatlan ember talán azt gondolná, hogy a testépítés csak az utóbbi években, esetleg évtizedben terjedt el Magyarországon, netán a nyugati szellem annyi más ajándékával együtt érkezett hazánkba. Pedig dehogy. Illetve annyi mindebből igaz, hogy valamikor a body building első megjelenése idején, mint burzsoá sportot, az amerikai életforma hordozóját bizony nem szerették a szocialista országokban ezt a sportágat. Mégis már évtizedekkel ezelőtt akadtak lelkes emberek, akik igyekeztek meghonosítani országunkban a testépítést. Az alapító atyák egyike az örökös magyar bajnoki cím büszke birtokosa, Nagy Tibor.

- Mindig törekedtem arra, hogy szabadidőmet sporttal töltsem el - kezdte testépítőútjának történetét a Herkules termetű bajnok. - Eleinte cselgáncsoztam, birkóztam, de amikor az edzéseken nálamnál izmosabbakat is láttam, kedvet kaptam ahoz, hogy magam is ilyenné váljak. Jól néztek ki, annyi szent. Megtetszett a dolog. Akkoriban persze szinte semmit se lehetett tudni a testépítésről. A birkózást abbahagytam, és helyette olyan sportágat kerestem ami jobban formálja a testemet. Egy barátom, az akkori magyar bajnok vitt le először egy body-terembe. Persze nem tűnt egészen idegennek a dolog, hiszen szinte minden sportágnál létezik súlyzós erősítés, s a trénerek egyik teremben sem ellenezték a kondicionálást, a body building mégis újnak tetszett. A test és a szellem egységét fedeztem föl ebben a sportban, ez motivált. Huszonöt éves lehettem ekkor.

- Hol, hogyan lehetett eredményesen edzeni, ha ennyire új dologba fogott?
- A Spartacusba kerültem, és azóta is itt vagyok. Fekete Ferenc vett szárnyai alá, s az ő vezetésével rögtön el is indultam egy bemutató versenyen. Edzőm eleinte irányított, ám hamarosan közös munkává, együttműködéssé alakult kapcsolatunk: megbeszéltük a teendőket. Jó szakember, szigorú, de igazságos tréner volt Fekete Ferenc. Aki az ő kezei között nőtt föl, mind tudja, mit jelent a testépítés, az igazi munka. A mi csapatunk mindig győzött, hiszen edzőnk naponta ellenőrzött bennünket. Évtizedeken keresztül ő volt a sportág szíve, lelke. Nélküle ma nem létezne a magyar body building.

- Mi már szerencsére nem nagyon tudjuk, mit jelent az, ha meg kell harcolni a legalitásért. Hogyan indult nálunk a testépítés?
- Akkoriban az állami, hivatali vezetők szörnyen ellenezték a sportágat. Megpróbáltak ellehetetleníteni bennünket, csupa negatívumot terjesztettek rólunk. Ámde ugyanazok, akik hivatalosan tiltották a sportágat, a mindennapokban szimpatizáltak velünk. Előfordult, hogy a rendőrséggel akartak leállítatni egy-egy versenyt. Persze a zsaruk nem tettek semmit, csak bejöttek, körülnéztek, megállapították, hogy nincs itt semmi hiba, és elmentek. Egyszóval inkább a feszültség volt nagy, meg az elismerés hiányzott, egyéb gondunk szerencsére nem akadt.

- Térjünk vissza önhöz. Milyen sikereket tudhat maga mögött?
- Hetvennégy óta szerepelek versenyeken. Az első bajnoki érmemet is ekkor szereztem. Azóta - a sportág érdekében kihagyott éveken kívül - rendre elhoztam a bajnoki címet. Tizenegy versenyen indultam és tízszer győztem. Utolsó diadalomat kilencven kettőben arattam, s azóta nem léptem pódiumra. Befejeztem a versenyzői pályafutásomat. De az edzésekről nem maradtam el, s a formám ma is olyan, hogy ha kicsit összekapnám magam, bizony dobogós helyet érhetnék el bármely hazai versenyen.

- A nemzetközi porondon is hasonló sikereket ért el?
- Idegenben is tíz-egynéhány diadalt arattam, s mindig a nemzetközi élmezőnyben, a világbajnoki helyezettek ellen küzdhettem. Ugyanakkor igazi, komoly viadalokban sajnos nem indulhattam, hiszen akkoriban utazni se nagyon lehetett különösen nem az ilyen "imperalista" sportok képviselőjeként.

- Ha ma újrakezdhetné, mit csinálna másképp? Milyen edzésprogrammal dolgozna?
- Nem kezdhetem újra, hiszen sohasem hagytam abba, és bizony ma is ugyanúgy edzek, mint régen. Persze az intenzitás ma már lazább, de megmaradt az a hatalmas erő, amit akkoriban építettem. Már csak azért sem változtatnék, mert meggyőződésem, hogy minden valamirevaló edzésprogram egyénre szabott. Nekem például húsz éve ugyanaz a módszerem, s lám negyvenhét évesen is úgy nézek ki, ahogy illik: kilencvenöt kiló a súlyom, és nincs rajtam felesleg. A különbség talán csak annyi, hogy mikor én kezdtem, akkor még kötelező volt indulni a power-lifting versenyeken. Elvárták az eredményeket, hiszen az erőemelésben elért sikerekkel lehetett leszerelni a kötekedőket. Én például kétszáz kilót nyomtam fekve, kétszázhúsz kilóval guggoltam. Rá voltunk kényszerülve arra, hogy ne csupán fölfújt izomzatú fickók legyünk, hanem valóban erősek.

- Akkoriban tehát alig különbözött a két sportág?
- Jaj, dehogynem különbözött. A bodybuildig-versenyre készülve ugyanis megváltozott az edzések menete. Jöttek a szuperszettek, a nonstop programok. Ilyenkor kis súlyokkal, nevetségesen kicsikkel dolgoztunk, de a szálkásítás időszakában is nagyon intenzíven edzettünk. Ez persze borzasztóan fárasztó volt, nem is bírta mindenki. A magam részéről például mindig magányosan edzettem: egyszerűen azért, mert nem lehetett követni a tempómat. Ilyenkor pihenés nélkül, mintegy ötven perc alatt végeztem el azt a tréningsort, ami egyébként másfél órát vett volna igénybe. A kis súlyokkal végzett sok gyakorlat ugyanazt az eredményt hozta mint a nagy terhekkel a kevesebb edzés. A bodyhoz nem kell nagy súly, s ma már nem is dolgozom hatalmas koloncokkal. Nincs értelme. A jó alakhoz, a feszes izmokhoz, a kidolgozott tónusokhoz nem szükségesek gigászi vaskupacok. Ugyanakkor egy izomzatot meg kell alapozni ahhoz, hogy maradandó legyen, hogy hosszabb távon is lehessen rá építeni. Most is ugyanazt csinálom, tehát amit korábban, csak az idő szállt el felettem, a lendület a szív megmaradt.

- Manapság fontos tényezőnek tartják az étkezést. Húsz évvel ezelőtt hogyan vélekedtek a táplálkozásról?
- Azt hiszem, az elvek nem sokat változtak, csak a táplálékok újultak meg. Mi például eleinte nem is láttunk proteineket. Így aztán ettünk, amit ehettünk. Természetesen fehérjedús ételekre vágytunk. Tejtermékek, sonkafélék, különböző húsok jelentették a fehérje-utánpótlást. Vitaminként pedig gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottunk. A vastagításhoz, tömegnöveléshez természetesen szinte akármit ehettünk, fölkészülés, szálkásítás idején aztán diétáztunk, éppen úgy, ahogy manapság szokás. Mikor aztán megjelentek a fehérjekivonatok, azoknak különösen a szálkásítás időszakában vettem nagy hasznát. Naponta kétszer három proteinturmix mellé egy fél csirkemellet rágcsáltam el egy kevéske rizzsel. Még egy almát bekaphattam, és ezzel be is fejeződött a napi menü.

- Mindenki valami személyes titkot szimatol a rendkívüli sikerek mögött. Voltak-e önnek különleges felkészülési módszerei?
- Nem, legalábbis semmi ilyesmiről nem tudok Ha őszintén végiggondolom edzéseim sokaságát, talán csak ezt az egy különlegességet találom, hogy mindig szerettem megszegni a szabályokat. Például hetente egyszer vétkeztem. Szép bőséggel teletöltöttem a hasam mindennel, ami jólesett. Ilyenkor még fagyit is ettem, és mégis győzni tudtam a versenyeken. Másik szabálytalanság amit elkövettem, s amit máig sem értek, az hogy én a fölkészülés mellett is rendszeresen szaunáztam. Ez azért különösen furcsa, mert a szauna hatására elvileg összeesik az izomzat, de az én muszklijaim a folyadékvesztés ellenére sem tűntek el. Persze korántsem titkok ezek, és őszintén szólva nem is tanácsolom senkinek, hogy utánozzon, hiszen minden tudományos elv ellentmond az én tapasztalataimnak.

- Húszéves gyakorlata alapján lát-e valamiféle változást a testépítésben: az edzésmódszerekben, a táplálkozásban, a hozzáállásban?
- Természetes, hogy a kor hozza magával az újszerű elvárásokat, a legfrissebb találmányokat, s ezek a bodybuildingbe is megjelennek. Az edzésprogramok között éppen úgy számos újdonság található ma, mint a táplálkozás területén. Ugyanakkor más hozadéka is lerakódik a modern időknek. Számomra úgy tűnik, nem előnyére változik a sportág. Mostanság más módszerekkel dolgoznak a fiatalok és sajnos nem olyan kitartóak mint mi voltunk annakidején. Azonnali eredményeket akarnak, és nem érdekli őket az esetleges káros következmény. Mi nem lehettünk ennyire türelmetlenek. Megvártuk, amíg az izomzat megérik, s akkor a bajnoki cím is leszüretelhetővé vált. Többet tudtunk produkálni, és nagyobb feladattal is kellett megbirkóznunk. A mai fiatalok viszont sajnos nem tudnak úgy gazdálkodni azzal a rengeteg lehetőséggel, ami nyitva áll előttük, mint, ahogy mi tudtuk kihasználni az akkori szűkös életteret. Talán a tisztelettudással lehet a baj. Ezek a mai gyerekek nem képesek arra, hogy elismerjék az erőt, az igazi teljesítményt. Hiszen az hagyján, hogy bennünket, az alapító atyákat semmibe vesznek, még a saját súlyzóikra, edzéseikre, erejükre, testükre sem tekintenek megbecsüléssel. És ez hiba, talán végzetes hiba.

Sztípity Róbert gyűjteményéből

Sztípity Róbert gyűjteményéből

Sztípity Róbert gyűjteményéből