Dorian a börtönben vált férfivá?

2015-08-04

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Dorian Yates sosem félt megmondani a frankót, de ilyen szintű nyíltsággal még nála sem találkoztunk: mindent elárult a fiatalkori balhéiról, egyebek között arról, hogy börtönben is járt!

A szavak egyenesen a legendás Dorian Yates szájából származnak, teljesen vágatlanul. Minden kiderül: az is, hogy az "Árnyék" milyen hülyeségeket csinált, és az is, hogy miért csinálta!

 

Édesanyám nehezen bírt velem

Tizenévesként az első számú sport, amit minden gyerek csinál, a foci. Én pedig nem voltam valami jó benne. Mindig is erős és szívós gyerek voltam, így főként a küzdősportok érdekeltek, mint a kung-fu, amikkel persze elsőként a Bruce Lee filmekben találkoztunk.

Amikor Birminghambe költöztünk, karatéztam egy ideig, és elkezdtem súlyzózni. Ez utóbbit aztán egyre jobban élveztem, ezért elkezdtem testépítő magazinokat olvasgatni.

Tizenhat évesen mentem el otthonról, mert anyám úgy döntött, hogy kiköltözik a városból, én pedig maradni akartam, így állandóan haveroknál aludtam meg ilyesmi.

Apám meghalt, anyám pedig egy éven belül újraházosodott, de aztán az újabb férje is meghalt szívrohamban. Mindez óriási tragédia volt számára, nem volt éppen jó az az időszak.

Én közben tinédzser voltam, akinek szüksége lett volna egy apára, de nyilvánvalóan nem volt apám. Azt hiszem, anyám egy kicsit megkönnyebbült, amiért nem mentem vele, és inkább a saját dolgaimat intéztem, mert valószínűleg nagyon nehezen bírt velem.

Végül persze bajba keveredtem, és javítóintézetbe kerültem.

 

Az éjszaka, ami az intézetbe vezetett

Én és a haverjaim skinheadek voltunk. A társaságunkat nem mondanám éppen bandának. Akkoriban mindenki vagy punk volt, vagy skinhead vagy modernista (modern jazzt hallgattak, kedvelték a robogókat és nem vetették meg a drogokat sem - a fordító) vagy szinte nem is létezett. Mi skinheadek voltunk, ennek az irányzatnak a divatát és zenei világát követtük.

Csak egy csapat kölyök voltunk, akik egymásra találtak. Az apám nyilván nem volt ott, és volt egy jó barátom, akinek szintén nem volt apja. Így nekünk főleg arról szólt az egész, hogy létrehozzuk a saját kis családunkat; ezeket nevezik általában bandának. Ezért van manapság annyi banda, mert egy csomó gyerek nő fel apa nélkül, és próbálnak egymás között kapcsolatot építeni, hogy ezt helyettesítsék.

Igazából nem kellett volna oda kerülnöm (az intézetbe - a fordító). 1981-ben rengeteg tüntetés volt az egész országban, Brixton, Handsworth Birminghamben, és a dolog egészen Birmingham kellős közepéig terjedt.

Nekünk semmi közünk nem volt az egészhez, csak éppen Birmingham egyik végéből igyekeztünk a másikba, egy bulira szombat este. Közben pedig bekerültünk az egyik tüntetés közepébe, ami elég kemény volt. Boltok ablakait törték be meg ilyenek.

Szóval ott voltunk, sétálunk át a központon este 11-kor, próbáltuk elérni az éjszakai buszt, hogy eljussunk egy buliba. Akkor látott meg az egyik haver egy szabászatot, emlékszem, az volt a neve, hogy Dunns.

Olyan ruhákat árultak, amit általában gazdag üzletemberek hordanak, és ami általában véve egyikünknek sem volt a stílusa. Viszont a haverom úgy gondolta, jó poén lesz, ha leveszünk néhány ruhát a kiállító babákról, és abban megyünk el a buliba.

Szóval már meglehetősen részégen, azt gondolva, hogy jó vicc lesz, megragadta az egyik bábut, de az felborult, és fellökte a balján lévő üveglapot is, ami hatalmas zajjal szilánkokra tört.

Úgy harminc másodpercen belül megtalált minket nagyjából húsz fakabát, akik őrjáratoztak a városban, igyekezve megfékezni a tüntetőket és a rablókat. Szóval bevittek minket, nyilvánvalóan mert beleestünk az utóbbi kategóriába.

A bíróság és a kormány kollektíven úgy kezelte a dolgot, hogy szinte mindenki, akit azon az éjszakán bevittek, hat hónapot kapott. Mi három vagy négy borzalmas napot töltöttünk a rendőrségen bezárva, mert nem volt több cella, ahol lett volna hely. Így én és az egyik barátom egy apró helyiségbe voltunk zárva napokig egy darab vödörrel, hogy a dolgunkat intézzük, és még csak fürödni sem tudtunk.

Utána kerültem át az intézetbe. Sikerült megfelezni a büntetésemet. Újrapróbálkoztam a bíróságon, mert úgy éreztem, elég nyilvánvaló, hogy nem egészen ezt érdemeltem.

Talán idővel ugyanott végeztem volna valami egészen másért. Mondjuk verekedésbe keveredtem volna, vagy nem is tudom. A lényeg, hogy ott voltam, és ez segített abban, hogy rájöjjek, milyen jövőt képzelek el magamnak.

A testépítésben képzeltem el a jövőmet.

Persze nem arra gondoltam, hogy "Na, most aztán Mr. Olympia leszek", vagy bármi ilyesmi. De volt valami, ami megragadt a fejemben. Volt egy srác, akit ismertem, és még mostanában is látom időnként, ha Birminghamben járok. Még ma is köszönünk egymásnak, meg ilyesmi.

Szóval ott volt ez a srác, akinek volt egy incidense az egyik fakabáttal, aki azt mondta neki: "Ha nem változtatsz a k*va hozzáállásodon, egész életedben ki-be járkálsz majd a börtönökbe. Ez lesz a jövőd!"

Erre a srác azt mondta neki: "Igen? Hát sz*rok rá!" Én meg azt gondoltam magamnak: "Hát, az biztos, hogy engem meg nagyon is érdekel." Soha többet nem akarok olyan helyzetbe kerülni, amikor nem én irányítom az életemet, és nem tehetek bármit, bárhol és bármikor, amit akarok.

Én egy nagyon szabad környezetből jöttem, korábban tanyán éltem. Gyerekként ahhoz szoktam, hogy bármikor felugorhatok a biciklimre, elindulhatok bármerre, és mindenféle kalandokba keveredek. Mindig is nagyon független voltam.

Akkor pedig be voltam zárva egy darab ággyal egy darab szobába. Meg volt mondva, hogy mit csináljak, és csak egy szám voltam, még csak nem is bántak úgy velem, mint egy emberrel.

 

A kölykök sírtak odabent

Egy csomó kölyök volt odabent, aki nagyon érzékeny volt, vagy csak rossz körülmények közül jött. Legtöbbjük állandóan sírt, amikor bekerült, de én nem. Én megbirkóztam a körülményekkel. Mindig is ilyen voltam, igyekeztem túltenni magam a problémákon.

Ráadásul mindig a nagyobbak közé tartoztam, mármint fizikailag erősebb voltam, meg ilyesmi, így kevesebb volt a gondom odabent. Amikor bent vagy, az egész nem egészen olyan, mint egy börtön, ez egy javítóintézet volt katonás napirenddel és fegyelemmel. Így mindig bent voltunk, és volt velem egy másik srác, aki edzett, így mi ketten próbáltuk megvédeni a kisebbeket, hogy ne bántsák őket.

Nekem nem volt gond, mert én jellemben is erősebb voltam, de szörnyű az egész. Amikor bekerülsz, tinédzser vagy, és fogalmad sincs, hogy mire számíthatsz.

 

Bejött a dolog

Az ott nekem (a javítóintézet) egy fordulópont volt, és jobb, hogy akkor történt, amikor 18 voltam, mint később bármikor, esetleg súlyosabb következményekkel. Akkor már talán felnőtt börtönbe küldtek volna, és ki tudja, utána hogyan alakul az életem.

Csak azt tudom, hogy ez az egész pozitív volt. És hogy végigcsináltam, az önfegyelmet adott, és éreztem, hogy valami jó fog kisülni belőle.

Akkoriban persze még nem tudtam, hogy mi lesz velem, de három évvel később már nemzeti bajnok voltam, és jött egy befektető, aki felajánlotta, hogy csináljunk együtt egy edzőtermet. Így teremvezető lettem, egész jól kerestem, és azt csináltam, amit szerettem és amiben jó voltam. Azt hiszem, ha a testépítő karrierem nem jut tovább annál a szintnél, már akkor is sikerként könyvelhetném el az egészet.

 

forrás: express.co.uk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
A harminc nap éjszaka második része sötét napokat ígér - meglehet sötét volt annak a fejében aki írta, de a te napjaid is sötétek lesznek, h...
Michael Jai White a 2010-es évek új akciósztárja lehetne - mégis csak fos forgatókönyvekkel kínálják meg és ezúttal sincs másképp....

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!