Dorian a múltból 1. rész

2014-12-02

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Dorian Yates interjú közel tízéves távlatból: mit tanulhatunk attól az embertől, aki a testépítést kőkemény munkával és akarattal tudománnyá tette? Nagyon sokat!

 

 

Az interjú 2006-ban készült. Abban az időben, amikor még Ronnie Coleman volt a címvédő Mr. Olympia, és Dorian Yates ma már kiterjedt edzőterem-hálózata, a Temple Gym még csak a szárnyait bontogatta. Ugyanakkor a bajnok már ekkor is közelített a visszavonulása tizedik évfordulójához, így a további témák és gondolatok semmiképpen sem lesznek kizárólag súlyzókra és izmokra korlátozva.

Ez jó hír, mert az "Árnyék" edzésmetódusairól már úgyis volt szó korábban az oldal hasábjain.

 

Kérdés: Mi van veled mostanában? Van valami új projekt vagy vállalkozás a láthatáron?

Dorian Yates: Most leginkább a Temple Gym franchise építésével foglalkozok. Összeraktam egy csomagot, ami elérhető szinte bármelyik edzőteremnek. Más franchise csomagok gyakran túlságosan korlátozottak minimális méret és hasonló paraméterek tekintetében.


A mi csomagunk rugalmas. A Temple Gym ugyan hardcore teremként ismert, de nem csak erre építünk. Megcélozzuk a fitnesz és a kizárólag női termeket is, igaz, utóbbi viszonylag ritka. Igazság szerint most írtunk alá az első néhány teremmel, vagyis még az elején járunk. Ha Temple Gymet akarsz csinálni, és be kell szerezned a felszerelést, meg kell csinálni a padlót, megoldani a világítást meg ilyenek, kedvezményes áron intézzük.

Gyártunk majd ruhát és kiegészítő eszközöket is. Nyilvánvalóan a franchise termei a név miatt is garantáltan nagyobb bevételt fognak hozni.

 

K: Mennyire vagy érdekelt a testépítésben a visszavonulásod óta?

DY: Több szinten is érdekelt voltam, és vagyok még mindig. Több versenynek is voltam társpromótere, például az Angol és Holland Grand Prix-nek. Még most is vannak fellépéseim, hívnak szemináriumozni, beszélgetésekre és edzek is néhány embert. Egyébként pont idén kezdtem el bíróskodni a profi ligában. Voltam a New York-i versenyen, és valószínűleg leszek a Mr. Olympián is.


 

K: Ha már szóba került a bíráskodás, mit gondolsz az új kritériumról, ami a szimmetriát helyezi előtérbe?

DY: Hát, szerintem nem lesz nagy változás. Az egészében vett legjobb fizikum nyer. De azzal egyetértek, hogy jó dolog kihangsúlyozni az esztétikumot, különösen, amikor olyanok lépnek színpadra, akikről ordít, hogy telenyomták magukat szintollal. Nem hiszem, hogy ez jó irány, úgyhogy az új kritérium jó, legalábbis ha ettől megszabadítja a sportot.

 

K: Szerinted a testépítés jó irányba halad? Szükség lehet változtatásokra?

DY: Ezt nehéz megmondani. Szerintem több amatőr lett sikeres a 90-es években, úgyhogy ha változtatni kell valamin, azt valószínűleg kezdő szintről kéne elindítani. Nehéz ezt megítélnem, mert én túlnyomórészt Európában vagyok, nem az Egyesült Államokban, de úgy látom, a versenyek még mindig nagyon népzerűek a tengerentúlon, viszont kevésbé Európában. Több embert sikerült bevonzani a fitneszbe ott.

 

K: Sokat változott a fizikumok minősége profi szinten azóta, hogy utoljára versenyeztél?

DY: Nem hiszem, hogy a fizikumok radikálisan megváltoztak volna. Úgy látom, sokan a tömegre mennek. Amikor versenyre készültem, az én elsődleges célom nem az volt, hogy a lehető legnagyobb legyek, bár abban az időben a méret már komoly faktor volt. Viszont amire a leginkább koncentráltam, az volt, hogy a lehető legkeményebb kondícióval lépjek színpadra.


Úgy érzem, mostanában ez utóbbi nem kap elég nagy hangsúlyt, legalábbis úgy tűnik, ez volt az utóbbi pár év tendenciája. Ha elmész egy profi versenyre, látsz néhány srácot, akik kiváló formában vannak, a mezőny többé része pedig szódával elmegy, vagy kimondottan gyenge. Amikor még aktív versenyző voltam, szerintem több versenyző volt penge formában a versenyeken, főleg az Olympián.

Nagyobb hangúlyt kapott a kondíció, manapság pedig azt látod, hogy egyesek a tömegre mennek, és ezért beáldozzák a definíciót. Talán furcsa ezt az én számból hallani, mert én is a méreteimmel váltam ismertté, de számomra sosem az volt a prioritás a versenyfelkészülésben. Nyilván nagyon izmos voltam, de csak az érdekelt, hogy romszálkás legyek a színpadon.

 

K: Természetesen, a szárazságod is legendás: olyan "szemcsés" definícióval léptél színpadra, hogy még ma is azt sírja vissza mindenki. Volt valamilyen különleges praktikád, hogy elérd azt a hihetetlen kinézetet?

DY: Nincs varázslat, csak egész éves munka. Először is nem eresztettem el magam túlságosan szezonon kívül, korán kezdtem a felkészülést, szépen lassan fogyasztva, és próbáltam közel versenyformába kerülni már 2-3 héttel a kitűzött dátum előtt. Onnantól már csak némi finomhangolás maradt, a vízzel váló játszadozás, ilyesmik.


Ha az a terved, hogy az utolsó pár hétben valami durva húzással érd el a versenyformát, szerintem rosszul állsz az egészhez. Sokan próbálkoznak mindenféle vudubabákkal meg kémiai szerekkel, azt remélve, hogy csoda történik az utolsó percben.

Ez a megközelítés könnyen visszaüthet. Ha formában vagy már a verseny előtt, megteheted, hogy visszaveszel, őrzöd a formát, sőt akár kísérletezhetsz is egy kicsit. Könnyebb így belőni a dolgokat.

 

K: Szóval mindig már hetekkel előre formába kerültél?

DY: Igen, általában két-három héttel előre. Legtöbbször Steve Weinberger és Bev Francis New York-i termében nyomtam le az utolsó edzéseimet. Amikor onnan eljöttem, és leszálltam a repülőről, többé-kevésbé már versenyformában voltam. Ha az azt követő napon kellett volna színpadra lépnem, az sem lett volna gond.

 

K: Mit tanultál a profi versenyzői karriered alatt? Hogyan tudod ezt kamatoztatni a jelenlegi életedben?

DY: Azt hiszem, a legfontosabbak a mentális képességek: már fiatalon megtanultam a célok kitűzésének fontosságát - mind a hosszú-, mind a rövidtávú célokét. Azon túl az elhivatottság és az erős jellem, ami kialakul, amikor szembe kel lnézned a sport kihívásaival. Ezek jól működnek az élet többi területén is.


 

K: Hatszoros Mr. Olympiaként nem kérdés, hogy minden idők egyik legjobbja vagy. Mi jelentette neked a legnagyobb örömöt Olympia bajnokként?

DY: Azt hiszem komoly dolog volt, hogy ezt elértem, azzal a háttérrel, ami nekem jutott. Kezdőként nem nagyon támogatott senki. Az angliai létesítmények sehol nem voltak a tengeretúliakhoz képest, és mindenki azt mondogatta: "nem lehet megverni az amerikaiakat." Majdnem úgy állították be, mintha az amerikaiaknak két fejjel születnének és öt méter magasak lennének.

A testépítés amerikai sport, ezért a körülöttem lévők nem látták reálisnak, hogy legyőzhetem őket. Meg persze folyton a politikát emlegették: "Nem ismersz befolyásos embereket, nem szerepelsz a magazinokban, és senki nem ismer." Azt hiszem, bebizonyítotam, hogy ez mind csak mendemonda. Szerintem sikeres lehetsz, függetlenül attól, hogy honnan jössz, ha megvan a tehetséged és az elhivatottságod.


forrás: bodybuilding.com

 

 

 

 

 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
A harminc nap éjszaka második része sötét napokat ígér - meglehet sötét volt annak a fejében aki írta, de a te napjaid is sötétek lesznek, h...
Michael Jai White a 2010-es évek új akciósztárja lehetne - mégis csak fos forgatókönyvekkel kínálják meg és ezúttal sincs másképp....

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!