Étteremteszt: Pampas Steak House

2009-10-27

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
eddig még sosem volt negatív tapasztalatunk - valószínűleg ne is csinálunk rendszert belőle, de ezt most azért leközöljük!

 Két-három alkalommal jártam már itt, és már az első steak elfogyasztásakor felkerült az abszolút number one pozícióba az étterem. Bár engem egy étteremben két dolog érdekel: hogy jól lakjak, és finom legyen a kaja, azért észreveszem, ha igényes a hely, szolgálatkészek a pincérek, jól megkomponált a körítés.


Előrebocsátom, nem először volt szerencsém (illetve most nem volt szerencsém, de ne lőjük le a poént) itt kajálni, és nem véletlenül esett erre az étteremre a választásom.

Egy ideje többé-kevésbé tartom magam a rizscsirke alapú étrendhez, ritkán eszek mást, de akkor is általában valami alsóbbrendű szeméttel szoktam magam „kényeztetni” (lásd: gyorséttermek), ami után általában még szarul is érzem magam. Már elsősorban nem a bűntudat miatt, hanem az elfogyasztott méreganyagok miatt, illetve a sok keményítő, cukor, és zsír miatt. Úgyhogy most úgy döntöttem, hogy meglepem magam valami igazán finom kajával, és nem én fogom elkészíteni (általában nem sikerül amúgy se), hanem a legjobb helyre megyünk.


Azért írtam csak le ezt a hosszú bevezetőt, hogy érezhető legyen, azért elég nagy elvárásaim voltak egyrészt a korábbi alkalmak miatt, másrészt az eddigi egyoldalú táplálkozás miatt is. Be is választottam egy Pampas steak-et. Ez, az étlap szerint az angus marha legzamatosabb részéből készül, és 550g-os adagban szervírozzák. Természetesen medium rare (közepesen véres) kértem, így a legjobb szerintem a steak. Hát, összefut a húsevő ember szájában a nyál  Nos, valahogy úgy jártam, mint az egyszeri rocker, aki kimegy a rég áhított Metallica (vagy Iron Maiden) koncertre, és kilép a színpadra mondjuk Uhrin Benedek. Az első pár falatban kis aranyos csontszilánkok voltak, egyébként meg olyan sós volt, mint egy hering. Nem fogtam gyanút, gondoltam egy kis csonttól nem lesz bajom, majd a többi része finom lesz, de aztán jött a meleg, sós zsír része, amitől még most is hányingerem van, ha eszembe jut.

Nem tudom ez milyen állat legnemesebb része lehetett, én így elsőre talán egy bálnára tippelek, a zsír mennyisége (meg az iszonyatosan sok só) miatt. Szóval csak nem akart kijönni a Metallica, én meg győzködtem magam, hogy "á, jó lesz ez!" Csak közben elfogyott a fele, így nem volt pofám reklamálni. Meg amúgy se jó ómen, ha az ember kritizálja a szakács főztjét, aki utána kettesben van a kajánkkal. Meg egyébként se szeretek reklamálni azért, ami jár, ha nem kapom meg, majd máshol megkapom. Lenyeltem a keserű pirulát, és igazából nem értem a történetet.

Bárhol előfordulhat hogy nem sikerül a produktum, de azért ha az ember otthagy egy kajáért egy heti átlagfizetést, akkor elvárja a minőséget nemcsak kiszolgálásban, hanem a kaja elkészítésében is. Az meg hogy zsíros a hús, nyersen kéne, hogy látsszon, tehát ezt a részét se igazán értem. A benne maradt csontokat sem. És a sót sem, gondolom nem külön pácolták a többi hústól. Hát, ha valakinek ezek után van kedve megfejteni ezeket, én kíváncsi lennék!
 

Csepi
 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!