Hová tűnt olthatatlan szenvedélyünk a versenyek iránt?

Pár éve még mániám volt egyész csapattal végigjárni a keleti blokk elérhető versenyeit. És csak azért nem a nyugati blokkét, mert így is minden pénzemet erre kúrtam el, nem nagyon volt lóvé angliában, németországban és hollandiában kalandozni, mert messzebb is van, meg arra drágább is a parizer.

Egyszer már kifejtettem, hogy miért nem járunk versenyekre, most ebből egy konkrét aspektusra világítanék rá: ez a pontozás.

Nem kell mindig csalást feltételezni. Általában az első helyezetten kívül minden versenyző rinyál akkor is, ha a véredig becsületesen csinálod végig a versenyt. Már ez eleve undorító azokkal szemben, akik esetleg a sportért teszik ebbe  a pénzüket, munkájukat és az idejüket.  "Szerencsére" ezekből egyre kevesebb van, legalábbis már többen szerveznek versenyt önimádó faszmajmok, akik a falu fontosembereként tetszelegve futtatják magukat és/vagy a rokonságot a helyiek előtt, esetleg a saját versenyzőik érdekében némileg csavarva az eredményen. Persze akad olyan verzió, ahol a hülyék nevezési díjjal való megsarcolása - akadt nemrégiben 100 euro is- egész jó lóvét hoz zsebbe. A sport meg le van szarva ugyebár, de ez nem számít. (Más kérdés, hogy néhány - otthon tükörrel és önkritikával nem rendelkező - versenyző akkor sem tudja megkülönböztetni a két hozzállás közötti különbséget, ha robotokkal pontoztatsz és végzed az adminisztrációt, majd nyitottá teszel minden adatot, és közzéteszed a vezérlő forráskódot. Mert anyu meg a haverok is mondják és mind okosabb a bíróknál.)

Ha mindezt kivesszük a képletből és semmiféle hátsó szándékot sem feltételezünk, akkor is ott van a bíráskodás kérdése. Pontosabban a szakértelemé.

Én magam is jártam úgy, hogy verseny közben szólt nekem Humi, a pontozás összesítő szakemberünk: kurva nagy gáz van. Megnéztem a lapokat és döbbentem láttam, hogy a bírók összevissza pontoznak, lövésük sincs, mit kellene nézni. Nyilván akinek rutinja van, az nem vak és látja ránézésre is a versenyzők körülbelüli helyezését, de a lapról az tűnik fel rögtön, ha az egyes bírók által adott helyezések nagyon eltérnek.

Ha az egyik bíró valakinek második helyezést ad, a másik ugyanannak tizediket, akkor valaki nagyon hülye a képletben és rettentően nem ért hozzá. Ergo nem szabadna neki pontozni. Ez az egyik ok, amiért nem szervezek versenyt soha többé. Mert a becsületes, jellemileg bíróknak alkalmas emberek között is van ilyen.

Nemrégiben kaptunk egy elcsípett pontozólapot egy nemzetközi versenyről. Amely tökéletesen megmutatja, hogy a tendencia teljesen valós. Nem valószínű hogy ez csalás: csalni úgy szoktak, hogy a pontozástól függetlenül egyszerűen kitalálják a végeredményt. Ez inkább azt mutatja, hogy vak és gyengénlátó bírók ülnek az asztaloknál. Az egy dolog, hogy a szabályok szerint a rossz pontozás nem számít, mert az átlagtól legjobban eltérő pontok leesnek: de ez nem változtat a tényen, hogy potenciális idióták pontoznak.

Tudom, durva szavak ezek. Ezért álljon itt egy rövid elemzés a lapon fentről lefelé haladva:

1. Ugyanazon versenyzőt az egyik bíró 5-nek látta, a másik 12-nek.
2. A bírók szerint egyhangú 2. helyezettet az egyik bíró 5-nek írta be.
3. Az egyik bíró 8-nak látta azt, amit a másik 3-nak. Mindkettejük pontja leesett.
4. Két bíró látott valaki 3-nak (dobogó!), kettő ugyanazt 6-nak, és egy bíró szerint 10.!
5. Az egyik bíró 5-re rakta, aki a másik szerint 12..
6. Az egyik bíró 4-re rakta azt, aki a másik szerint 11..
7. Az egyik bíró 3-ra rakta, aki a másik szerint 13.. 10 helyezés különbség és dobogó a képletben!
8. Az egyik bíró 2-ra rakta azt, aki a másik szerint 12.. lásd 7-es pont.
9. Az egyik bíró 4-re rakta azt, aki a másik szerint 11..

A pontozólap alapján simán meg lehet mondani, hogy melyik bíró hülye az öt közül, de azt hiszem, ez lényegtelen. Főleg, hogy mindegyiknél látok durva hibákat. Nem árt, ha tudjátok: a körülbelüli helyezéseket már az alapfordulatokban, szemből alapálláskor meg lehet mondani.  A mezőny végén már reális, ha hibák vannak: ott már nagyon nehéz megítélni és azt hiszem, a 14. és 15.-ik hely sorsa erősen tök mindegy. De 10 helyet tévedni, dobogós helyről? Anyám borogass!

A fenti tény az egyik szelete annak, hogy nem nagyon van értelme pénzt ölni abba, hogy az ember baziunalmas versenyekkel töltse a szabadidejét, majd beszámolhasson a "reális" eredményekről, baromsággokkal hitegetve az olvasóit.

Nyuszika dobálja a medvét palacsintával. A medve megkérdezi: ez lekváros? Nyuszika azt válaszolja: nem, szándékos!

Nem így van a szar vicc, de amiről beszélek, az még nem is a szándékos rész. És van szándékos rész, nem kell messze menni, hogy X szervező akárkijét lássuk nyerni, amikor nyilvánvalóan van nála jobb. Én nem arról beszélek, amikor az egyik a haverom, fiam, anyám, rokonom és nem bírom józanul megítélni. 

Ha eddig nem értette valaki, hogy miért nem megyünk a versenyekre, talán ez segít.