IFBB Pepa Opava Kupa 2010, Csehország

2010-10-25

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Ha egy szóval kéne leírni a cseh versenyen történteket, azt mondanám, keserédes…

Keserű, mert megint szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy ez egy szubjektív sport és mindenki úgy értékel, ahogy akar. Molnár Petinek abszolútot kellett volna nyernie, nemhogy a saját kategóriáját. És ahogy Jenei Pistiről is hallottam az osztrák versenyen, még csak azt sem mondhatom, hogy ez egy kelet-európai betegség, hogy a saját országom versenyzőjének adom az 1. helyet, hiszen Ausztriában is ugyanez történt meg a hétvégén…
Persze mondhatjátok, hogy „igen, a szokásos sztori, én voltam a legjobb, persze… blabla…”, de ez nem sírás. Az a gáz, hogy még egy óvodás is megmondaná a képek alapján, hogy ki a jobb…

És édes, mert a verseny szervezése nagyon jól sikerült. Bár a regisztrációnál akadt egy kis szőrszálhasogatás, meg én is keveredtem konfliktusba azért, mert senki sem beszélt más nyelven, csak csehül, azért mégiscsak pozitívan zajlottak az események. Ám az első pozitív élmény már az öltözőknél megérintett mindenkit, ugyanis azok kategóriánként voltak beosztva, így mindenkinek megfelelő méretű helye volt, zuhanyzóval.

A selejtezők időben kezdődtek, és időben értek véget. Egy percig sem unatkoztak a nézők. Bár igen, ez volt a másik sarkalatos pont, hogy nézőkből nem volt túl sok… Szóval a műsor hibátlan volt. Az egész csarnok úgy volt kialakítva, hogy baloldalon az erősember versenyszámok mentek, középen a testépítő selejtezők, jobb oldalon pedig a thai box mérkőzések zajlottak. Az erősember és a thai box versenyeire nagyrészt pénteken került sor, szombaton már csak az elődöntőknek és a döntőknek volt helye.

Molnár Peti döntőbe jutása nem volt kérdés. A kihívásoknál ő volt az első, ami mindig jó jel és még kétszer kihívták. Már itt egyértelmű volt a dobogó, én további jóslatokba még nem mertem bocsátkozni, de éreztem, hogy sanszos az első hely is.

Az elődöntők után nagyon hamar kifüggesztették az ajtókra a döntőbe jutott versenyzők rajtszámát. A döntők fél órás csúszással kezdődtek, de azt hiszem ennyi belefér. Az előtérben amúgy hozzá lehetett jutni a verseny programfüzetéhez, ami nagyszerű segítség volt a kategóriák és versenyszámok közti eligazodásban, mert csehül még sajnos nem sikerült megtanulnom.

Ahogy mondtam, jó pörgős volt a verseny, nem lehetett nagyon unatkozni, tényleg nem húzták az időt semmivel, mindig mindenki tudta a dolgát. Nem volt ezer összevetés, nem is kért mindig minden bíró, a pózokat nem tartatták fél percig stb.
Délután az utolsó összecsapásoknál egyébként az erősember és fekvenyomó döntő is felkerült a színpadra. Ekkor azért láttam egy-két riadt tekintetet a szervezők részéről, ugyanis az erősemberek nem arról híresek, hogy finoman tennék le a versenyszámhoz szükséges eszközt. Ment is a susmus, és kérlelték a versenyzőket, hogy mégse vágják földhöz a dolgokat, mert beszakad a színpad. A fekvenyomó döntőnél meg azt nem értettem, hogy a komentátor miért pofázza végig a versenyzők próbálkozásait. Engem biztos zavart volna…

A testépítő versenyszámok is egész változatosak voltak. Nem volt négyszáz kategória, csak egy klasszikus, egy 80 kg alatti, 90 kg alatti és fölötti kategória. Ezek között került sor a modellek, formások és gyerek fitneszesek értékelésére. A három közül a gyerek fitnesz volt leginkább értékelhető és szórakoztató. Formánál és modellnél is szerintem egyértelmű volt a döntés, a többieket tekintve pedig nem értem, hogy lógó, narancsbőrös seggel, zsírosan vagy éppen teljesen amorf alakkal vajon miért megy fel valaki a színpadra?

A thai box döntővel és erősember versenyszámokkal színesített versenyen végre elérkeztünk a várva várt kategóriához. De még előtte hadd meséljek az egyik „Guest posing”-nak hirdetett műsorszámról. Gondoltam, valami híres versenyző, jól kis megtervezett koreográfia, ütős zenével. Ám nem. Kijött egy – ott biztos híres – bácsika, fecskében. Izmos volt, szó se róla, de nem az, akit szívesen nézegetnék. És nem is erről, hanem sokkal inkább a hajlékonyságáról volt híres. A műsorszáma pedig annyi volt, hogy belebújt egy kicsi, átlátszó, műanyag kockába. Ez kb. 10 percet elvett az életemből, ha nem többet. Azt hiszem, ez azért egy mélypont volt, legalábbis nekem, főleg amikor a bácsi kiszállt a kockából és elkezdett még pózolgatni is. Fájt. És nem volt vicces…

Végül a nagyjából fél órás csúszást tartva eljutottunk a +90 kg döntőig, amit már vártunk. Kijöttek a versenyzők és egyértelműen látszott, hogy Molnár Petinek kell nyernie. Már itt elkezdtem örülni, hogy maradunk az abszolútra és megnézhetem Roelly Winklaar szabadpózát is. De sajnos erre nem kerülhetett sor. Ugyanis Molnár Petit második helyre hozták ki. És ahogy a pontozást megnéztem utólag a weboldalon, én komolyan nem is értem, hova néztek a bírók mikor értékeltek? Gyakorlatilag a cseh versenyzőnek, aki nyert, nem volt olyan pont a testén, ami jobb lett volna. Nem is beszélve arról, amit Peti is említett az interjúban, hogy végigfetrengte a versenyt, amikor a háttérben volt… Ráadásul Petinek a szabadpóz zenéjét is lehúzták, bár amit addig bemutatott, az is elég meggyőző volt.
 
 

Egyhangú pontozás, de kissé érdekes - szimmetriában Peti második? De az vigasztalhatja, hogy a pontozólap szerint húsz éves!

A döntés felháborító volt. Persze mondhatnánk azt, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni, csak egy verseny stb. De igenis, komolyan kell venni. Egyszerűen egy versenyzőnek megalázó egy ilyen szituáció szerintem, és tényleg annyi meló után nagyon el tudja venni az ember kedvét és motivációját az egész versenyzéstől, ha tényleg ennyin múlik az egész.
 
A verseny utáni bankett az egész verseny szervezéséhez hasonlóan hibátlan volt. Kifogyhatatlan tálcákon kínálták a millióféle hidegtálat, salátákat, húsokat, süteményeket, és még fagylalt is volt. A bejáratnál pezsgőből lehetett venni, a nagyteremben pedig többféle üdítőből tudtak választani a versenyzők és a szervezők.
Roelly Winklaar is tiszteletét tette a banketten és nagyon kellemes csalódás volt, hogy a többi IFBB pro-hoz hasonlóan rendkívül barátságosan, kedvesen fogadta a felé zúduló kérdésáradatot.

Reméljük, hogy Svájcban kellemesebb élményekben lesz része Molnár Petinek és persze azt se felejtsétek el, hogy szombaton Superbody 2010!

Picipoci

galéria

Molnár Peti beszámolója


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!