Larry Scott, az Aranyember - 3. rész

2014-03-26

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Larry Scottra emlékezünk: élettörténete kevéssé ismert, és manapság ritkán előkerülő téma, de ettől függetlenül nem unalmas sztori. Kíváncsi vagy, hogyan élt a legelső Mr. Olympia, az első igazi "modern" testépítő? Kattints!

 

Rod Labbe: 1963-ra Szoros kötelék alakult ki köztetek Joe Weider-rel.

Larry Scott: Joe nagyban hozzájárult a karrierem és az életem többi részének építéséhez is. Egyszerűen nem tudom eleget dicsérni. Most, hogy elment, a testépítés elveszítette legnagyobb úttörőjét.

RL: 1964 és 1967 között Joe egyértelműen téged helyezett a középpontba, és felépítette a Larry Scott legendát. Hogy élted meg azt az időszakot?

LS: A legenda szót elég szabadon lehet értelmezni [nevet]. Igazából egyszer egy forgalmas újságos mellett álldogáltam jó ideig, és senki sem ismert fel - még úgy sem, hogy a polcokon szép számmal volt a Mr. America és a Muscle Builder magazinokból is. Ennyit a legendáról.

RL: Az egész őrület közepén megjelentél Frankie és Annette oldalán, mint "Rock" a "Muscle Beach Party"-ban. Ez hogy jött össze?

LS: Színtiszta véletlen. Jókor voltam, jó helyen. Érkezett egy telefon Vince termébe, [aminek a tulajdonosa Vince Gironda volt], hogy az American International Pictures egy testépítőt akar a legújabb tengerparti filmjébe. Lementünk páran, aztán megkértek minket, hogy vegyük le a felsőt és mutassunk néhány pózt. Ezzel vége is volt a válogatásnak. A következő hat hetet a parton töltöttem gyönyörű hölgyek társaságában, és még fizettek is érte. Mi többet kívánhatna ennél egy fiatal testépítő?

RL: Egyértelműen te voltál a legjobb fizikumú Jack Fanny izomtársulatában.

LS: Haha! Don Rickles játszotta Jack Fanny-t. Haláli sztori. Rózsaszín shortot és ugyanilyen köpenyt hordtunk. Jujj!

RL: Nagyon bejött, ahogy egymásnak estetek a film végi harcjelenetben.

LS: Az egész teljesen igazi volt! A szörfösök utálták a gyúrósokat, úgyhogy kiengedtük a gőzt abban a bunyóban. Még a rendező is bevitt néhány szép ütést.

RL: Mit tanultál abból, hogy elvesztetted az 1963-as Mr. Universe-t Harold Poole ellen?

LS: Egyes számú lecke, és ezt nem lehet eléggé kihangsúlyozni, soha ne hidd el a saját legendádat. Azt mondták rólam, verhetetlen vagyok, és elég hülye voltam ahhoz, hogy ezt bevegyem. Harold győzelme megtanított arra, hogy óvakodjak az önelégültségtől, különösen a testépítésben. A mi szintünkön, a legjobb versenyzők közül egy adott napon bárki nyerhetett - ennyire jók voltunk.

RL: Felerősítette a vereség a belső kételyeidet?

LS: Hadd válaszolják erre egy másik kérdéssel: Mi nem erősítette őket? Talán Mr. America voltam és a Mr. Universe egyik esélyese, de fejben csak egy rakás szerencsétlenség - mindent megkérdőjeleztem, értelmezni próbáltam és folyton keresgéltem. Ez a kör ment a végtelenségig.

RL: 1964-ben viszont még erősebben tértél vissza.

LS: A vereség kiváló motivátor. Ne higgy senkinek, aki mást mond. Újra éhes lettem. Az egész év során egyetlen cél volt a szemem előtt: megnyerni a Mr. Universe-t. Minden szálat megmozgattam - ahogy tettem a Mr. America előtt is. Minden szempontból újraértékeltem a felkészülésemet, és mindent alaposan kiterveltem. A nagy napon aztán vártam egy darabig, miután kimondták a nevem. Lassan, mintha bizonytalan lennék, kisétáltam, lefelé nézve, megállva minden lépés előtt. Az emberek kiabáltak, "Gyerünk Larry, képeps vagy rá!" Bólintottam és elmosolyodtam. Akkor már csak ők voltak és én, és én létre akartam hozni a kapcsolatot köztünk.

RL: Ideges voltál?

LS: Cseppet sem. Mindkét karomat a fejem fölé emeltem S alakban, és fel is néztem. A testem tetőtől talpig egy tökéletesen folyékony vonalat alkotott. A közönségre hallgattam; ha pozitív reakciót váltott ki egy póz, tovább tartottam. A kűröm egy feles oldalpózzal zárult, ami aztán 180 fokban átfordult egy másikba. Utána jött egy térdelő póz, amiből a karjaimat egy álló pózba lendítettem, majd visszatértem a kezdetihez.

RL: Csodálatos példája az előadó művészetnek, és bebiztosította neked a címet!

LS: [Vigyorog] Egy nagy dobással akartam búcsúzni. A Mr. Universe megnyerése akkoriban azt jelentette, hogy véget ér a versenyzői karriered, úgyhogy mindent beleadtam.

RL: Azért mégsem volt egészen vége - 1965-ben egy igen fontos címet adtál a gyűjteményedhez.

LS: A Mr. Olympia-t, igen. Teljes mértékben Joe ötlete volt. Egyfajta masters versenyt képzelt el, ami összehozza az összes visszavonult Mr. Universe bajnokot. Nem mindenkinek tetszett az ötlet. Jól emlékszem, Bill Pearl például nem akart részt venni benne.

RL: Ki láthatta ezt előre? Egy történelmi fejezet legelején álltál.

LS: Áldott tudatlanságban voltunk. Számunkra a Mr. Olympia csak egy újabb verseny volt.

Harold Poole

RL: Te érkeztél favoritként, és ismét Harold Poole volt az első számú kihívód.

LS: Harold kiváló genetikával rendelkezett és tudott ezt-azt a kiegyensúlyozott fizikumról is. Mielőtt kimentünk a színpadra, ránéztem, ő meg rám, és azonnal elöntött a bizonytalanság. Sziklakemény és csontszálkás volt a fizikuma!

RL: Nos, Poole talán kemény ellenfél volt, de az 1965-ös Mr. Olympia a tiéd volt, Larry. Milyen érzés volt győzni?

LS: Elképesztő természetesen. A győzelem már csak ilyen, felvillanyozza az embert.

RL: Ezek után az összes komoly testépítő magazin téged nyomott orrba-szájba utána.

LS: Elérni a csúcsot különös érzés, szinte olyan, mint egy lázálom. Részt vettem fotózásokon, interjúkon, szerepeltem néhány filmben és indítottam egy kisebb csomagszállító céget is. Új és izgalmas lehetőségek adódtak szinte minden nap.

RL: Azokban az interjúkban lényegében egy szerepet játszottál, a bálványozott Mr. Olympia-t, vagy önmagad adtad?

LS: Úristen, hadd gondolkozzak ezen egy kicsit. Igen, erősen megjátszottam magam. Igazából soha nem szoktam hozzá. A riporterek, akik az interjúkat készítették, nem voltak kíváncsiak arra, mit érzett a szívem és mi mondandóm lett volna. A testépítésről akartak hallani, nem az érzelmeimről.

RL: És most? Most természetesen viselkedsz?

LS: Igen, és ennek oka van. Te és én már többször dolgoztunk együtt, barátom. Kialakult köztünk egy erős érzelmi kapocs, ami igencsak szokatlan a testépítő újságírás világában. A kölcsönös tiszteletből és elismerésből fakad, azt hiszem. Egyszerűen jó arc vagy!

RL: Igen persze, rendben, rendben. Az elejétől az volt a terv, hogy megvédd az Olympia címed?

LS: Igen, de csak egyszer. A győzelmi sorozatom nem tarthatott örökké, és amikor Joe a színpad mögött bemutatott Sergio Olivának, egy új korszak hajnalát láttam benne.

RL: Megbántad valaha, hogy olyan fiatalon visszavonultál?

LS: A testépítésben hozott egyetlen döntésemet sem bántam meg, még azt sem, hogy 26 évesen visszavonultam. Bár ugyanezt mondhatnám az élet többi területéről!

RL: A visszavonulásod színes reakciókat váltott ki a rajongókból a haragtól egészen a totális meglepetésig. El sem hittem - a hősöm, eltűnik! Csak valami pletyka lehetett.

LS: Ekkorra már 10 éve versenyeztem, és éreztem hatását. A testépítő sztárság illúzió. A hírnév magában lebeg, nem lehet megérinteni vagy megkaparintani, és nem segít rajtad, ha bajban vagy. Egy jó házasságra vágytam, mert szilárdan hiszem, hogy az igazi boldogság a családból fakad.

Rod Labbe cikkét fordította Hurka

 

< < < Előző rész Következő rész > > >

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
A tartalom: Debreczeni Gábor, Dr. Gődény György, Mészáros László, Bunny okosítás. ...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!