Libanon Oroszlánja: Samir Bannout

Érdekes, hogy a Mr. Olympia történetében kevesebben vannak azok, akik egyszer nyertek, mint azok, akik sokszor. Mindössze négy ilyen versenyző létezik és ebbe beleszámoltuk a tavalyi győztes Shwan Rhodent is. Talán furcsa ez, de mind a négy versenyző valahol különleges abban, hogy jóval nagyobb versenyben kellett helyt állniuk, mint azoknak, akik sokadszorra védték meg a címet és a bírók már  nem akarták elvenni tőlük. Valahogy szimpatikusabb az, amikor nem tudod, hogy automatikusan a regnáló bajnok lesz a Mr. Olympia a következő évben is.

Samir 16 évesen kezdett edzeni és pár év után híres lett rendkívül intenzív edzéseiről, valamit erejéről is. A versenyfelkészüléseket sok hússal és nulla szénhidráttal csinálta végig.

Libanonból kötözött Detroitba először. 58 versenyen indult 1974 és 1996 között, plusz 2011-ben visszatért a World Masters Pro-ra. (Igaz, ez utóbbi már nem veendő komolyan.)

1979-ben világbajnok, 1980-tól profi. Az egyetlen a világon, akinek első profi győzelme rögtön a Mr. Olympia cím lett 1983-ban, Münchenben. Olyan neveket győzött le, mint Mohamed Makkawy, Bertil Fox, Frank Zane, Ed Corney és nem utolsósorban ő az egyetlen, aki a Mr. Olympia színpadán legyőzte Lee Haney-t. (Nem túl szerényen egy évvel később -  amikor Lee megkezdte szédületes győzelmi sorozatát - azt mondta, hogy “hagyta nyerni.”  Ő volt az utolsó 200 font testsúly alatti Mr. Olympia versenyző, azaz vele zárult le a klasszikus vagy inkább esztétikus fizikum korszaka, amit Frank Zane is fémjelzett.

Extrém jó kondíciója miatta a hátsó pózokban mutatott derékrészét libanoni cédrusnak becézték. Korántsem volt az ilyesmi akkoriban általános. 

1984-ben az IFBB eltiltotta három évre, mert részt vett a WABBA VB-n, amit meg is nyert. Utána valahogy sosem került be a top 6-ba többé az Olympián, de 1990-ben, 17 év után még nyert profi versenyt. (A versenyzést 18 évesen kezdte el anno.) 1996-ban, 41 évesen vonult vissza.

Egy idézet tőle: “ha csinálni akarsz valamit, csináld szívből!”