MESZ II.osztályú Magyar Bajnokság 2004 by RatKid
Értékeléshez kérlek jelentkezz be!
Belépés/Regisztráció
MESZ II.osztályú Magyar Bajnokság by RatKid
2004, Baja
Szervusztok kedves IP-cím mőgé bujkáló elektorkalandorkáim!
Boldog Új Évet mindenkinek, még ha kicsit megkésve is, de azé' mégis!
Újra itten van retek bácsi, előbújt a téli kuckójából, hogy az ilyen-olyan versenyekről idén is ontsa nektek a beszámolóit. Most vasárnap, Pesttől nem messze (ha kifordultok az utcából, egyenesen jobbra úgy egy 160km-re lévő) Baján rendezték meg azt a versenyt, amin jelen voltunk mi is a body.builder webmagazin prominenseivel (Robi, Natesz, Tomika, Babee, Bunny és jómagam). Nekem személy szerint ez volt az első ilyen str verseny, amit élőben láthattam.
Bár vmennyire fáradtak voltunk és hideg is volt, de egy fasza kis élmény volt! Hadd ne kelljen egyelőre nevekkel dobálóznom, ugyanis a nagy hideg miatt totál befagyott a névmemóriám...majd versenyről-versenyre tanuljuk meg együtt szépen a neveket.
Azért egy név megmaradt, nem nehéz kitalálni, Darázs Ádámé. Mondjuk ő most "csak" szervezői, ill. vezetőbírói státuszban tüsténkedett, de vmiért még a laikus emberben is keletkezett egy olyan benyomás, hogy ő is jól művelheti ezt a sportágat.
Egyébként óraátállítás volt ugye vasárnap hajnalban...
...ez ugye predesztinálta, hogy késni fogunk, mert mi nem matematikusok vagyunk, hanem testépítők
Pikk-pakk lent voltunk...
Mikor megérkeztünk épp traktorkereket cipeltek a szorgos strongmenek, körbe-körbe-karikába. Aztán traktorkerék utáni vonzódásuk jeleként maradtak is annál, de most nem körbe-körbe-karikába, hanem át-át-atengelyénát borogatták 6x, minél rövidebb idő alatt.
Miután rájöttek, hogy a kereket GURÍTVA sokkal, de sokkal 1xűbb húzni-vonni, rögtön előkaptak vagy 4-et, rátettek egy 8tonnás kamiont - mert nem tudják megállni, hogy egy kicsit meg ne mozgasság magukat egy ilyen hideg napon! - és elhúzták. Volt, akinél a végén szabályosan kézifékkel kellett megállítani a tehergépjárművet, mert annyira megindult. Egyszóval nagyon megindító volt.
Nagyon szeretik ám ezek a srácok az autókat! Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy nem akarták őket szoritásukból elengedni, ill. leengedni a rámpáról. Hát nem tudom, ki, hogy van vele, én nem szeretem az autókat, nem is tartottam volna meg azon a rámpán több, mint egy percig azt az autót. A strongmenek viszont itt megdöbbentő lelki hozzáállásról tettek tanúbizonyságot. Szerintem ebben a gyakorlatban egyértelműen látszott, hogy tulajdonképpen ezt "fejjel lehet tovább tartani". Ilyenkor mindig elgondolkodom egy hülyeségen, hogy ha vki pl. fél perc után már totál kivan, de fel van spanolva és tartja még 30 mp-ig, azaz összesen egy percig, akkor miért nem tartja még egy másodpercig? És még egyig...és még egyig...
A válasz vhol ott keresendő, hogy beállítja magának a lélektani határt egy percnél, viszont mikor azt eléri, már nincs arra ereje, hogy újabbat állítson magának. Kérdés, hogy kinek mekkora lélektani határt érdemes bevállalni. Itt azért párhuzamot lehetne vonni az edzőtermi szenvedéseinkkel is, csak a mérték más. Viszont az igazi testépítők meg otthon kínozzák magukat mindenféle, rossz értelemben vett kajálással kapcsolatos lélektani határokkal. Hát ezé' jó nekem, mer én se strongmen, se testépítő nem vagyok. Megeszem a kis gulyáskrémem, azt lemegyek a strandra.
Hopp, kicsit elkalandoztam!
Visszabújunk szépen a jó meleg Bajára, hogy, kedves klaviatúra-harcosaim, tovább közvetítsem nektek, a versenyt.
A végére a legveszélyesebb feladat maradt, a súlypiramis. Nem ecsetelem, hogy miből/mennyit/mennyi idő alatt kellett felpakolni, mert számomra ez a feladat attól vált izgalmassá, hogy iszonyat brutál szituációk alakulhattak ki, ha vkinek az utsó lépcsők megtételénél elment az ereje, és kiejtette véletlenül a súlyt a kezéből. Azért amikor így elkezd lefelé pattogni egy ilyen vasüllőhöz hasonló, nemtomhányszázkilós szeretetcsomag a versenyzőre, aki épp hátrafelé dől a lépcsőn, totál elfáradva, mögötte állva a két segítő, aki viszont semmit nem lát az eseményből csak próbál segíteni! Hát szóval veszélyes dolog ez. Hallottam, hogy nemrég vkinek két ujja bánta. Így, ahogy láttam néha önálló életre kelni a vasmagot, nem is csodálkozom.
A lényeg, eltekintve attól, hogy az egyik segéderőnek pont rákerült a lábára ez a kis pakkocska, nem történt semmi komolyabb. Remélem a srác is, miután otthon levette a cipőjét, nem kivasalt lábujjakat látott vissza!
Az elért eredményekhez mindenkinek gratulálunk!
A verseny után Darázs Ádámék elvittek még minket egy vendéglőbe, ahol jól bekajáltunk, és dumáltunk egy jót. Köszi és egészségünkre! Hétfőn hajnali 1-re már otthon is voltunk. Hát nemhiába na, jó társaságban hamar telik az idő!
Hazafelé nem volt semmi, csak vmi részeg állat ment előttünk, aki egy kanyar bevétele után kábé a szemközti sáv lahajtó részében kötött ki, hogy korrigálja a kanyarodását, aztán meg majdnem kigyütt elénk az útra egy őzike, aki végül nem jött ki, így ezen a héten sem tudunk itthon egy jó, igazi kis vadpaprikást összeütni. Pedig vmibe végre tényleg illene az a qrva gulyáskrém!
Tényleg, szerintetek ha vki meglát közvetlenül az út mellett egy őzikét, akkor fékezzen és kerülje ki, vagy kapcsolja le a lámpát, (mert a fénytől állítólag lemerevednek) és dudáljon rá? 
És most beszéljenek a képek!
Egyébként már javában folyik a műsor...
a válla se...
a neve is.
Sztípity Róbert
szaladgálását a kocsi mellett
...csak nem a...
...de-de, Kokovai Andor segít ott!
Ki ülhet a pad másik végén...
"Száljj, száljj, száljj fel magasra..."
Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!
Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!