Miért van nagy bele a testépítőknek?

2015-03-11

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

A testépítés egyre jobban távolodik az esztétikai ideáltól, legalábbis attól a képtől, amit sokan gondolnak. Néha csalódást kelt, hogy a pózok között milyen az a fizikum - bár van, akiknél a pózok sem leplezik a nagy gyomrot. Van azonban más tényező is: sok testépítő rajongónak lóg bilibe a keze. A testképzavar is bejön a képbe.

Tény, hogy a 90-es évek eleje óta a testépítő versenyzők fizikuma sokat változott, és ezt nagyon sokan nem tartják pozitívnak.

1991 körül még minden rendben volt

A valaha volt klasszikus, atlétikus arány egy időre eltűnt. Lee Haney-ig minden rendben volt, Doran Yates az a kategória, amiről lentebb írok, de a 90-es években sok jó versenyző mellett - mint Kevin Levrone és Flex Wheeler - elszabadult a bélpokol. Jean-Pierre Fux, Greg Kovacs híresen nagy gyomrúak voltak, de Nasser El Sonbaty sem volt piskóta.

Ronnie és Nasser. Ronnie még él

Később a valaha tök jól kinéző Ronnie Coleman mellett megjelentek a Markus Rühl-féle szörnyek, akik szintén kihívásokkal küzdöttek az esztétika terén, még akkor is, ha szakmailag a legjobbak voltak. Ronnie Coleman karrierje vége felé úgy nézett ki, mint egy hordó, de még ezzel is Mr. Olympia lett.

Jean-Pierre Fux offszezonban volt szörnyű. Mára ez maradt, ami a jobb oldalon látsz

Még később Jay Cutler, Branch Warren de különösen Roelly Winklaar és pár másik top versenyző sem mindenki ízlésével találkozik ilyen téren. Az utóbbi pár évben ez a trend javulni látszik, bár sajnos az esztétikát a homokos kategóriák csinifiúinak frizura és kisugárzás pontozásában erőltetik inkább.

Pozitív, hogy a végképp eltorzult női testépítés meghalt, helyette jött egy sokkal jobb női kategória. De innen már erősen eltérünk a tárgytól.

Greg Kovacs: a kép előnytelen, de azért itt nincs mit tagadni. Már ő sem él

A fizikum megítélése meglehetősen szubjektív. Hogy kinek mi tetszik, arra nincs általános sztenderd, ha nem a bírói szempontokat nézzük. A bírói szempontok azonban kizárólag a verseny idejére és a színpadon mutatott pózokra vontakoznak.

Egyet tudni kell: a legtöbb ember véleménye két szélsőség körül mozog, amelyekből mindkettő véglet irreális.

Nem árt tudomásul venni, hogy például a profi testépítők egyáltalán nem valószínű, hogy a valóságban szép emberek.

De azt sem árt megérteni, hogy nem is rajzfilmfigurák.

Igen,volt ilyen a múltban, de ez nem 120 kilós tömeg

Miért lett a testépítők bele nagy az utóbbi időkben? Ez természetesen nem mindenkire vonatkozik, de itt két nézőpontból megtalálhatod a választ az érintettekkel kapcsolatban.

Fontos tényező ebben az ügyben, hogy a testépítés sok rajongója álomvilágban él, és lehetetlen elképzelései vannak az emberi test felépítéséről.

Ez azt jelenti, hogy egyszerűen nem fogják fel, mekkora emberek a profi testépítők, és milyen mennyiségű táplálékot kell elfogyasztaniuk. Emellett azt sem értik, hogy a színpadon és fotókon látható forma egyrészt csak arra az időre szóló felkészülés eredménye, és akár csak pár óráig tart, másrészt a pózokat fotóznak.

Azaz a sportoló a lehető legelőnyösebb módon mutatja be magát. Pédául behúzza vagy megfeszíti a hasizmát. És amikor nem ebben az ideális testhelyzetben van, könnyen kiderülhet, hogy azért megsem horpad befelé a gyomra, és oldalról nem is nádszálkarcsú a deraka. (A bikini csajok meg pucsítanak a színpadon, ha esetleg nem tűnt volna fel.)

Ez nem csalás, nem ámítás: a has kontrollálása ugyanolyan tényező a színpadi pózolásban, mint a bicepsz megfeszítése bicepszpózban. Bocs, de a képeken feszített izmokat látsz, ne várd el ugyanezt a látványt relaxált állapotban is, azaz a testépítő nem csak azért nem néz ki úgy budin ülve, mert zavarban van, hanem mert ott nem pózol.

Jó reggelt gyerekek! Ez csak egy rajz, nem a valóság!

Emellett elképesztően sokan képzelik - szintén testképzavar szinten - azt, hogy az emberi test valami rajzfilmfigurai arányokkal rendelkezik.

Nulla has, nulla derék, széles váll. De ez nem így van.

Mindenkinek van hasa, és senkitől sem kell elvárni, hogy 120+ kg-os tömeget építsen egy hatvankilós gyíkbél gyomrával.

Azaz gyakran egyáltalán nincs nagy bele egy adott testépítőnek, csak sokan el vannak tévedve azzal kapcsolatban, hogy mi az a "nagy bél."

Sokak ideálja. De azért be van ám húzva az a has!

2.

A rosszabb hír, hogy gyakran azért tényleg nagy a bele a testépítőknek. Ennek oka önmagában nem csak az elképesztő mennyiségű táplálék bevitele, hanem a doppingolás "művészetének" (irónia) új szintre fejlődése.

Az 1990-es évek közepétől ugyanis a doppinghasználat más dimenzióba lépett. Bejött a képbe az inzulin és a növekedési hormon felhasználás is komolyabb méretet öltött. Azóta meg már a fene sem tudja, milyen peptidhormonokat és egyebeket használnak.

Az inzulin nagyban hozzájárult a gyomorméret növekedéséhez, mert az inzulin segítségével nagyon nagy mennyiségű táplálékot próbálnak bejuttatani rövid idő alatt. Emellett hozzájárulhat a zsírosodáshoz és az ideális alkatú, jó inzulinérzékenységgel rendelkező versenyzők gyakran nem csak kívül, hanem belül, a belső szervek között is hajlamosak a zsírraktározásra.

Ez természetesen offszezon probléma, de a statisztikák szerint a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata az ilyen típusú embereknél nagyobb. És ezt még tetézi a kötelező anabolikus szteroid/stimuláns használat is - találd ki, miben szoktak meghalni ötven évesen a testépítők? Véletlenül szívinfarktusban. De ez sem teljesen ide tartozó téma.

Míg az inzulin és az anabolikus szteroidok kifejezetten a vázizomzatra gyakorolnak hatást, addig a növekedési hormon mindent növel a testben. Ez úgy értendő, hogy a csontok, porcok növekednek, pontosabban torzulnak, mert a csontok hosszban nőni felnőtt korban már nem tudnak.

(Nézd csak meg a bikini modelleket. Már itthon is sokuk úgy néz ki mint a Pinokkió: versenyről-versenyre nő az orruk!)

Még nagyobb probléma, hogy a belső szervek is növekednek. Emiatt hívják GH gutnak, azaz magyarul növigyomornak (kedvesen: növipoci) az egyes testépítőkön látható bélszerkezetet.

Egyszerűen a sok kajálás, az inzulin és a növekedési hormon használat egyes versenyzőkön ezt hozza össze: nagy, puffadtnak tűnő hasat eredményez.

Nyilvánvaló, hogy nem kell mindenkinek nádszálkarcsúnak lennie. Egy nagy tömegű testépítőnek nem lesz kislány deraka.

Főleg nem offszezonban. Főleg nem akkor, ha úgy kapják el a fotósok, hogy valami miatt épp kidülled a hasa.

Egyszerűen nem ártana kicsit "jobbindulatúan" felfogni a kérdést, mert mindenkiről lehet olyan fotót csinálni, ami nem előnyös. (Mondjuk például Martin Kjellström "esztétikai sportoló" retkes bőrpapucsos lábáról nem tudtunk volna előnyös képet csinálni a FIBO-n.)

De tény, hogy a probléma valós, és ez a mostani, eléggé beteg doppingszer használatnak köszönhető leginkább.

A legfontosabb, hogy ne dőlj be az kisebbségi érzéses nyomiknak: neked sem kell rajzfilmderékkal rendelkezned. Az a seggfej, aki a téged nézeget és kritizál, valójában a saját önbizalomproblémája miatt próbál rajtad fogást találni.

FÁJ A KIS TESTED ÍZÜLETJE? MIÉRT NEM HASZNÁLSZ WARMUPOT? BEMELEGÍTÉS + WARMUP = FÁJDALMATLANSÁG, SÉRÜLÉSMENTESSÉG!

Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei

BB.Tv - Nem kislányoknak!