Miért van nagy bele a testépítőknek?
Tény, hogy a 90-es évek eleje óta a testépítő versenyzők fizikuma sokat változott, és ezt nagyon sokan nem tartják pozitívnak.
A valaha volt klasszikus, atlétikus arány egy időre eltűnt. Lee Haney-ig minden rendben volt, Doran Yates az a kategória, amiről lentebb írok, de a 90-es években sok jó versenyző mellett - mint Kevin Levrone és Flex Wheeler - elszabadult a bélpokol. Jean-Pierre Fux, Greg Kovacs híresen nagy gyomrúak voltak, de Nasser El Sonbaty sem volt piskóta.
Később a valaha tök jól kinéző Ronnie Coleman mellett megjelentek a Markus Rühl-féle szörnyek, akik szintén kihívásokkal küzdöttek az esztétika terén, még akkor is, ha szakmailag a legjobbak voltak. Ronnie Coleman karrierje vége felé úgy nézett ki, mint egy hordó, de még ezzel is Mr. Olympia lett.
Még később Jay Cutler, Branch Warren de különösen Roelly Winklaar és pár másik top versenyző sem mindenki ízlésével találkozik ilyen téren. Az utóbbi pár évben ez a trend javulni látszik, bár sajnos az esztétikát a homokos kategóriák csinifiúinak frizura és kisugárzás pontozásában erőltetik inkább.
Pozitív, hogy a végképp eltorzult női testépítés meghalt, helyette jött egy sokkal jobb női kategória. De innen már erősen eltérünk a tárgytól.
Greg Kovacs: a kép előnytelen, de azért itt nincs mit tagadni. Már ő sem él
Egyet tudni kell: a legtöbb ember véleménye két szélsőség körül mozog, amelyekből mindkettő véglet irreális.
Nem árt tudomásul venni, hogy például a profi testépítők egyáltalán nem valószínű, hogy a valóságban szép emberek.
De azt sem árt megérteni, hogy nem is rajzfilmfigurák.

Miért lett a testépítők bele nagy az utóbbi időkben? Ez természetesen nem mindenkire vonatkozik, de itt két nézőpontból megtalálhatod a választ az érintettekkel kapcsolatban.
1.
Azaz a sportoló a lehető legelőnyösebb módon mutatja be magát. Pédául behúzza vagy megfeszíti a hasizmát. És amikor nem ebben az ideális testhelyzetben van, könnyen kiderülhet, hogy azért megsem horpad befelé a gyomra, és oldalról nem is nádszálkarcsú a deraka. (A bikini csajok meg pucsítanak a színpadon, ha esetleg nem tűnt volna fel.)

Emellett elképesztően sokan képzelik - szintén testképzavar szinten - azt, hogy az emberi test valami rajzfilmfigurai arányokkal rendelkezik.
Mindenkinek van hasa, és senkitől sem kell elvárni, hogy 120+ kg-os tömeget építsen egy hatvankilós gyíkbél gyomrával.
Azaz gyakran egyáltalán nincs nagy bele egy adott testépítőnek, csak sokan el vannak tévedve azzal kapcsolatban, hogy mi az a "nagy bél."

Sokak ideálja. De azért be van ám húzva az a has!
A rosszabb hír, hogy gyakran azért tényleg nagy a bele a testépítőknek. Ennek oka önmagában nem csak az elképesztő mennyiségű táplálék bevitele, hanem a doppingolás "művészetének" (irónia) új szintre fejlődése.
Az 1990-es évek közepétől ugyanis a doppinghasználat más dimenzióba lépett. Bejött a képbe az inzulin és a növekedési hormon felhasználás is komolyabb méretet öltött. Azóta meg már a fene sem tudja, milyen peptidhormonokat és egyebeket használnak.

Ez természetesen offszezon probléma, de a statisztikák szerint a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata az ilyen típusú embereknél nagyobb. És ezt még tetézi a kötelező anabolikus szteroid/stimuláns használat is - találd ki, miben szoktak meghalni ötven évesen a testépítők? Véletlenül szívinfarktusban. De ez sem teljesen ide tartozó téma.
Egyszerűen a sok kajálás, az inzulin és a növekedési hormon használat egyes versenyzőkön ezt hozza össze: nagy, puffadtnak tűnő hasat eredményez.
Főleg nem offszezonban. Főleg nem akkor, ha úgy kapják el a fotósok, hogy valami miatt épp kidülled a hasa.
Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!
Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!