Mr. Olympia 2010 előzsűrizés

2010-09-25

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Az előzsűrizés meglepetései után egészen biztosan kijelenthető: az idei Mr. Olympia bizony tényleg minden idők egyik legizgalmasabb testépítő versenye!

A versenyzők a zsűrizés során először egyesével bemutatják a kötelező pózokat, majd ugyanezt több fős csoportokban is megteszik, először csak számsorrend alapján, hogy a bírók alaposan szemügyre vehessék őket. Az előzsűrizés sava-borsa azonban az összevetésekben rejlik, ezért kezdjük rögtön azzal.

Az első kihívásban Branch Warren, Dexter Jackson, Phil Heath és Jay Cutler vehetett részt. Rögtön jön a meglepetés: Kai Greene sehol, és Victor Martinez is kimaradt. Ami nem meglepő, az viszont Branch ultraszáraz kondíciója a tőle megszokott igazi fríkhez illő tömeggel és erezettséggel. Nagyon is van keresnivalója az első négy között, bár a győzelmet valószínűsíthetően idén sem fogja megszerezni. Dexternek sikerült javítania a combjain, és egyértelműen teltebbnek tűnik, mint az Arnold Classic-on volt - azt pedig az ő esetében már szinte nem is kell említeni, hogy ezúttal is hozta a "Penge" fazont, és a tökéletes arányokat. Számolni kell vele a győzelemért folytatott harcban, hiszen ott van a legjobbak között, és ő nem éppen arról híres, hogy a verseny másnapjára elrontaná a formát. Phil Heath-nek talán valóban sikerült egy kis tömeget felpakolnia az Arnold óta, de erre sem igazán volt szüksége, hiszen a dereka keskenyebbnek látszik, mint valaha, a szárazsága és az izmainak gömbölyűsége pedig párját ritkítja. Egyértelműen ő az egyik fő esélyese a versenynek, bár talán halványodott egy kicsit, ahogy telt az idő a színpadon. Jay Cutler, a címvédő Mr. Olympia idén sem hibázott, bár a tavaly mutatott állejtő kinézetet nem tudta megismételni, úgy látszik hogy ezúttal nagyobb, de a felsőteste nem olyan kemény, mint volt. Ez azonban még távolról sem jelent számára vereséget, csupán azt, hogy ezúttal nem fog olyan domináns győzelmet aratni - bár minden bizonnyal jó barátja és legfőbb riválisa, az "Ajándék" akkor is a sarkában lesz, ha holnapra tovább élesedik.

Második körben a Dennis Wolf, Victor Martinez, Ronny Rockel, Kai Greene és Toney Freeman alkotta csoportot szólították a bírók. Dennis visszatérése abszolút pozitív meglepetés, a Farkastól az utóbbi időben látott eredmények alapján a második összevetést sem sokan merték volna megelőlegezni számára - bár egy kicsit még lapos volt, főleg a háta. Victor majdnem ugyanazt a formát hozta, amit 2007-ben mutatott, sőt, talán a combjai még vastagabbak is szemből, de ez idén kevés lesz a győzelemhez, sőt. Még élesebbnek kellene lennie, valamint több szeparációra lenne szüksége a hátizmait leszámítva szinte minden területen. Rockel hozta a formát, amit elvártak tőle: bár tömegben nincs a legjobbak szintjén, ezt remekül ellensúlyozza az esztétikus felépítése és remek kondíciója, bár tavaly egy kicsit élesebb volt a hátpózokban. Kai a verseny legnagyobb esélyeséből a verseny - talán - legnagyobb csalódásává vált egy pillanat alatt: a Predátor vizesen állt fel a színpadra, így pedig hiába a keskenyebb derék, a szörnyszerű méretek, és a még így is brutálisan keresztszálkás far- és combizom, egyszerűen nem volt olyan lenyűgöző a fizikuma, és talán a színe is túl sötétre sikerült. Toney látszik a leggyengébbnek ebből az ötösből, ezúttal sem sikerült 100%-osra a forma, most éppen nem lett elég száraz, de azért a mgasságának köszönhetően így is impresszív volt a többiek mellett.

Harmadszorra a bírók Dennis James-t, Marcus Haley-t, Johnnie Jacksont és Hidetada Yamagishit szólították. Dennis James ezúttal tettekkel is alátámasztotta tegnapi szavait. A visszavonulása ugyan kevéssé örömteli hír, de az már annál jobb, hogy egy komoly formával fogja befejezni pályafutását - hosszú ideje most hozta össze ugyanis legjobban az időzítést. Marcus Haley várakozásokon felül teljesít: a brutális kondíciójával kivívta magának, hogy valóban beszállhasson a 10. helyért menő kihívásba, de úgy tűnik, az egy kicsit nagy falatna bizonyult számára ezen a napon - viszont az is szinte biztos, hogy sokak véleményével ellentétben nem fog kimaradni a 15-ből. Johnnie felsőteste természetesen - mint mindig - brutális látványt nyújt, de a lábai vékonysága elrontja az illúziót, így azt sem úszhatja meg, hogy még mindig nem 100%-osan száraz, bár sokat fejlődött az elmúlt egy évben. Hide emelkedett ki leginkább ebből a négyesből a remek kondíciójával. A japán felépült a sérüléséből, és a felkészülési képeken látottak ellenére kijelenthető, hogy a lába is teljesen rendben van. Az is igaz ugyan, hogy a háta még mindig messze van a tökéletestől, de ebből is látszik, hogy az edzőtermi fotók gyakran csalókák lehetnek.

A negyedik összevetésben a bírók megmutatták kik a top 6-os helyezések fő esélyesei, és bizony ebben is lettek meglepetések. Branch Warren, Phil Heath, Jay Cutler és Dexter Jackson mellé Dennis Wolfot és Ronny Rockelt hívták ki, nem pedig a sokak által első 6-ba várt Kai Greene-t és Victor Martinezt. A kötelezők során látszott, hogy Dennis és Ronny nem igazán tud harcba szállni a nagyokkal az első négy helyezésért, de ez holnapig még változhat. Főleg a Farkasember lehet potenciálisan veszélyes, ugyanis neki még van hova betölteni szénhidráttal, míg Ronny már maximum csak néhány száalékot jelentő változtatásokat eszközölhet.

Az ötödik kihívásban feltűnt végre Roelly Winklaar, Troy Alves, Edward Nunn, Craig Richardson, Bill Wilmore, Erik Fankhouser és Paco Bautista. Roelly jelenti a nagy csalódást a csoportban, ugyanis őt sokan az első 6-ba jutásra is esélyesnek gondolták, ehhez képest a 10. feletti helyekért küzd. Látszólag túldiétázott és izmot veszített, valamint a felsőteste is túlságosan ellaposodott, így pedig hiába jó az alsótest és kondíció, ebben a mezőnyben ez kevés lesz. Troy ezúttal is rendben van, lassan már megszokhatjuk tőle, hogy a hátpózokban is éles, bár nyáron azért jobban festett, így is megérdemelné, hogy bekerüljön az első 15-be, és holnap bemutathassa a szabadpózát. Ed felsőteste egyszerűen még túl kicsi, és ezt most a legutóbb mutatott porszáraz formával sem sikerült feledtetnie, úgyhogy a legjobbak legjobbjai között nem számíthat kiugró eredményre. Craig hátulról nem volt elég száraz, a hátizmai fejlettsége is bőven hagy kívánnivalót maga után, és nem is volt elég kemény a hátpózokban, úgyhogy ez most nem az ő napja volt. Bill sajnos alaposan beviesedett, de nem csak hátulról, hanem szemből is, így pedig hiába a fantasztikus hátizomzat - egyszerűen ez nem elég. Erik Fankhousernek még bőven akad tennivalója, mielőtt arról kezdene ábrándozni, hogy kiugró eredményt ér el az Olympián. Egyszerűen még túl kicsi, így labdába sem rúghat a nagyágyúk mellett. Paco nem okozott csalódást, pontosan azt hozta, ami miatt annyi rajongója van: ez pedig nem más, mint a szörnyszerű fizikuma. A spanyol nem csak óriás nagy, hanem elképesztően száraz is, kiváló kar- és combizmokkal, de a gyenge struktúrája miatt ez valószínűleg nem fog számára helyezést érni a hétvégén.

A hatodik kihívás volt Kai Greene és Victor Martinez (talán) utolsó esélye arra ,hogy bekerüljenek a legjobb 6-ba, hiszen Dennis Wolfot és Ronny Rockelt újra kihívták, de nem a legjobb négyessel, hanem Kai Greene-vel, Victor Martinezzel, Toney Freemannel és Hidetada Yamagishivel. Kai és Victor tehát igyekezett megmutatni, hogy sokkal inkább beillenek a győzelemre esélyesek közé, mint Dennis és Ronny, miközben Hide csendben odalopózott a (kihívások alapján valószínűsíthető) első 10-be, és már Toney-val harcolt a 9. pozícióért.

A hetedik összevetés minden bizonnnyal a 10. feletti helyezésekért folyt Roelly Winklaar, Johnnie Jackson, Dennis James és Marcus Haley részvételével. Marcus meglehetősen jól festett köztük, de Dennisre is érdemes lesz odafigyelni és Roelly is ott van, ráadásul neki még rengeteg lehetősége van javulni holnapig, úgyhogy bejuthat az első tízesbe - de ez egészen biztosan nem lesz egyszerű feladat számára.

Az utolsó előtti kihívás nyilvánvalóan a mezőny legvégét ölelte fel: Paco Bautista, Robert Piotrkowicz, Edward Nunn és Erik Fankhouser így lelkiekben már készülhetett arra ,hogy kimaradnak a szombati döntőből. Robert ugyan magához képest kiváló kondícióban volt, és a háta is sokat javult az utóbbi időben, a combfeszítői még mindig gyengék, valamint általánosan sem olyan jó a felépítése, mint a top versenyzőknek, így valószínűleg ő maga sem lepődik meg, ha élete első Olympiáján elég halovány eredményt tud csak produkálni.

Végül ismét a top 6 állt a bírók elé, hogy még egy utolsó pillantást vethessenek rájuk. Ezúttal nem Jay Cutler és Phil Heath állt azonban középre, hanem Dexter Jackson és Branch Warren, de ez aligha jelenti azt, hogy az utóbbi duó állt volna az élre az utolsó kihívásban, sokkal valószínűbb, hogy a bírók az első hely sorsát már eldöntötték a zsűrizésre, ezért inkább a harmadikért kérték az összevetést. Mindenesetre ők négyen még lőtávolban vannak, ha holnapra bármelyikük is elrontja a formát, vagy drámai javuláson megy keresztül, még akármelyikükhöz kerülhet a Sandow szobor...

Szólj hozzá a fórumban!


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!