Mr. Olympia 2011 preview

2011-09-12

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Újra eltelt egy év, újra itt van a Mr. Olympia és újra Jay Cutler a címvédő, az kérdés pedig adott: Vajon új bajnokot avatunk, vagy az "öreg király" újabb egy évig üldögélhet a trónján?

 

A Mr. Olympia bajnokai a hagyományok szerint szentek és sérthetetlenek, nem véletlenül volt egy 20 évnél is hosszabb időszak, amikor egyetlen uralkodó bajnok sem kapott ki a színpadon. Ennek azonban vége, ugyanis az elmúlt öt évben háromszor is gazdát cserélt a legendás Sandow szobor, de ezeknek is volt egy állandó, közös pontja: Jay Cutler. Jay először legyőzte a verhetetlennek tartott Ronnie Colemant, majd vereséget szenvedett az esélytelennek tartott Dexter Jacksontól. Két éve azonban visszaszerezte a koronát, és nem is szándékozik továbbadni - de ez nem csak rajta múlik.

 

 

Jay Cutler
Ha a bajnok idén is győzni tud, akkor az ötödik címét viheti haza, és erre minden esélye meg is van. Bár a fizikumával sokan nem szimpatizálnak, azt senki nem vitatja, hogy Jay magasan a legmasszívabb a jelenlegi mezőnyben, és az utóbbi két évben, Hany Rambod segítségével végre a kondíció receptjére is rátalált. Szokatlan tőle, hogy felkészülési fotókat hozzon nyilvánosságra a verseny előtti hetekben, de idén megtette, és ezek arról árulkodnak, hogy ezúttal még feljebb teszi a mércét. Egyetlen apró hibát sem követhet el azonban, ugyanis Phil Heath-nek tavaly már sikerült rést ütni a páncélján, a szinte 100%-os forma ellenére is.

 

 

Dexter Jackson
A 2008-as Mr. Olympia élő bizonyíték arra, hogy a csúcsról csak lefelé vezet az út: amióta elnyerte a nagy címet, folyamatosan csúszik hátrafelé a ranglétrán. Az idei tavaszi szezonja volt a mélypont, amikor az Arnold Classic-on is "csak" az ötödik helyre volt jó, és ezért nem hibáztathatja a bírókat, hiszen csupán árnyéka volt régi önmagának. Nemrég összeállt azonban az utóbbi évek legfelkapottabb "gurujával", George Farah-val, és csupán hetek alatt látványosat javult. Ugyan az elkövetkezendő években már tervezi a visszavonulást, de remélhetőleg addig még George és Charles Glass segítségével áll előtte néhány jó verseny.

 

 

Phil Heath
Tavaly, az Olympia zsűrizése során alaposan megszorongatta jó barátját, Jay Cutlert, és egyesek szerint le is kellett volna győznie. Akkor ez nem jött össze, viszont úgy döntött, kihagyja a tavaszi szezont, hogy egy teljes évet szentelhessen a mostani felkészülésének. Phil a rendszeres versenyzéssel együtt is nagyon jól tudott fejlődni az elmúlt években, de a legújabb képek tanúsága szerint a kihagyás jó szolgálatot tett neki. Szemlátomást nagyobb, mint korábban, de nem szabad elfeledkeznie róla, hogy méretekben nem tudja megfogni Jay-t, így a nagyobb tömegével együtt is a kondíció az, ami megnyerheti neki a címet.

 

 

Kai Greene
A "Predátor" a tavalyi "O"-n alaposan beégett, a hihetetlen előzetes fotók és hírverés után ugyanis teljesen bevizesedve lépett színpadra. Ennek ellenére is csak a 7. helyig esett vissza, de teljesen magába roskadt és hónapokra eltűnt. Végül lapátra tette edzőjét és mentorát, Oscar Ardont, majd felvette helyette George Farah-t, hogy a segítségével könnyedén megnyerje a New York Prót. Bár akkor a kondíció még nem volt 100%, nem is az volt a cél, hanem a kvalifikáció megszerzése és az, hogy Olympiára tartalékolják a lehető legtöbb energiát. A legutóbb látott képek mindenesetre nagyon biztatóak, úgyhogy mindenkinek fel kell kötni az alsóneműt, mert izomban Kai részéről biztosan nem lesz hiány.

 

 

Dennis Wolf
A német Farkasember is túl van már néhány hullámhegyen és völgyön: az statisztikák szerint az Olympián vagy a top 5-ben végez vagy helyezetlen lesz. A jól alakult tavaszi szezon után ennek pillanatnyilag pozitív kicsengése van, hiszen a második hely az Arnoldon nem rossz eredmény, különösen első próbálkozásra. De még a helyezésnél is sokkal biztatóbb, hogy remek formában volt, és a felkészülési fotók alapján most is nagyon ígéretesen fest: végre kezdi felhozni a hátát és egyelőre a kondíciója sem rossz. Persze Dennis elképesztő anyagcseréjét ismerve egyértelműen kijelenthető, hogy csupán órák leforgása alatt képes tönkretenni a formát, de remélhetőleg ezúttal inkább azt mutatja meg, mire képes, amikor nem teszi.

 

 

Victor Martinez
A "Dominikai Dominátor" is éppen felszálló ágban van, de nagyon úgy néz ki, hogy a győzelemhez ez nem lesz elég. Persze miután 2007-ben alaposan megszorongatta Jay Cutlert, nem szabad leírni, de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy nem tudott a vetélytársakkal együtt fejlődni. Tömegben kissé lemaradt a favoritoktól, és ezúttal a versenydiétát is egyedül csinálja, mivel az - egyébként nem sikertelenül zárult - Arnold Classic után kidobta Oscar Ardont. Mindenesetre ha sikerül összehoznia a formát, okozhat kellemetlen meglepetéseket a fentebb említett úriembereknek, de erre nagyobb összegben lehetőleg ne fogadjon senki.

 

 

Ronny Rockel
A német szimmetriabajnok tavaly alaposan meglepte a szakmát azzal, hogy bejutott az Olympián a legjobb hatba, de erre a remekül összerakott forma mellett egy kis szerencsére is szüksége volt. Az nem csökkenti azonban az érdemeiet, hogy mások a vártnál rosszabbul szerepeltek, viszont ahelyett, hogy tartott volna egy kis szünetet, ha már úgyis megvolt a kvalifikációja, végigversenyezte a tavaszt. Ez nem ártott ugyan a hírnevének, hiszen majdnem elkapta Dexter grabancát is, a testének azonban nem biztos, hogy használt. A legutóbbi képek nem túl biztatóak, de persze azok alapján nehéz bármit is megállapítani, annyi viszont biztos, hogy idén még nehezebb lesz az Olympián a döntőbe jutnia - persze semmi sem lehetetlen.

 

 

Toney Freeman
Az eredeti X-man a tavalyi Olympia óta bajlódott azzal, hogy nem tudott formába kerülni, de múlt hónapban végre újra rátalált a győztes receptre. Dave Palumbo segítségét kérte, akinek a ketogén diétájával élete eddigi legjobb formájával 2008-ban be tudott törni az "O"-n a legjobb öt közé. Nem kizárt, hogy a páros idén is összehoz valami hasonlót, vagy még jobbat, ugyanis top kondícióban Toney szinte megállíthatatlan lehet. Nemcsak a mezőny legmagasabb versenyzői közé tartozik, de az arányai is szinte tökéletesek, úgyhogy ha idén végre, 45 éves korában minden összeáll neki, bármelyik vetélytársának okozhat kellemetlen pillanatokat, a rajongóinak pedig nagyon kellemeseket.

 

 

Hidetada Yamagishi
A japán testépítés legnagyobb alakja az elmúlt két évben bebetonozta magát a világ 10 legjobb testépítője közé, és mivel tömegben is tudott fejlődni, jó eséllyel idén is a sport legelitebb klubjának tagja maradhat. De azért távolról sem olyan magától értetődő ez, mivel idén még nem tudott versenyt nyerni, és ennek is oka van: nem tudta visszahozni a védjegy szárazságát. A hátpózokban mindkét idei versenyén vizesnek tűnt, de remélhetőleg most nem hibázik, hiszen az egyre javuló hátizmaival egyértelműen van keresnivalója a legeslegjobak között.

 

 

Troy Alves
Van, aki az idő múlásával nem öregszik, hanem érik - tipikusan ebbe a kategóriába tartozik Troy is. Éveken keresztül nyeretlenül versenyzett a profik között, míg két évvel ezelőtt meglett az első győzelem, amihez idén, 44 évesen hozzácsapott még kettőt. Troy-t nem a tömege miatt kedvelik a bírót, sokkal inkább a remek szimmetriája és kondíciója az, ami minden alkalommal elnyeri a szimpátiájukat, az viszont nagyon, úgyhogy nem esélytelen arra, hogy végre kiharcoljon magának egy top 10-es helyezést. Ennek ellenére kezd meglátszani rajta a kora, különösen a combjai nem villognak túlságosan, de természetesen ezzel együtt is kiváló versenyző.

 

 

Johnnie Jackson
George Farah szárnyai alatt Johnnie hosszas küszködés után végre magára talált. A tavaszi szezonban remekül szerepelt, az Ausztrál Grand Prix-n még a győzelem is látótávolságon belülre került számára. Ez azonban sajnos nem azt jelenti, hogy sikerült volna felhoznia a combjait, erről ugyanis - sajnos - szó sincs. Ellenben a "sztárguru" segítségével legalább a kondíciójára rátalált végre, ami a hihetetlenül vastag és kerek felsőtestével párosítva ütős kombinációt alkot. Ez ugyan tavaly még nem votl elég a top 10-be kerüléshez, de idén még akármi megtörténhet - bár a nyári versenyeken való (le)szereplései nem tűnnek jó ómennek.

 

 

Craig Richardson
Richardson a profi bajnoki címmel rendelkezők körében még újoncnak számít, viszont nem véletlenül került oda. Az idei versenyein elképesztően éles és arányos volt, így megérdemelten nyerte meg a Toronto Pro Supershow-t, de az Olympián nem lesz könnyű dolga. Az igazi nagyok mellett ugyanis jóval nagyobb tömegre lenne szüksége, ami különösen a hátpózokban szembeötlő, az azonban nagyon valószínűtlen, hogy az elmúlt 3 hónapban számottevően tudott volna ezen a hibán javítani, mivel már évek óta szenved vele. Éppen ezért nem tűnik valószínűnek a top 10-es helyezés, de persze nem kizárható, hogy okoz némi meglepetést.

 

 

Marius Dohne
Idén feltűnt egy tehetség Afrikkából pokolian száraz fizikummal és szintolgyanúsan kerek vállakkal. A háttérben álló guru természetesen ki is lehetne más, mint George Farah, aki az "O" mezőnye kb. felének a felkészülését irányítja. Lassan akár el is kezdhetné bundázni a versenyeket, nagy összegű fogadásokat kötve, majd azzal sakkozva, ki érkezzen formában és ki ne. Persze ez még félig sem komoly, de állítólag valóságos csodát tett, amikor a testépítéstől visszavonulni készülő, veseproblémákkal küzdő Mariust naturálban hozta olyan formába, amellyel megnyerte a Tampa Prót. Ennek a valóságtartalma ugyan megkérdőjelezhető, de az nem, hogy Marius remekül nézett ki, úgyhogy kiváncsian várhatjuk, milyen csodák történnek vele még.

 

 

Ed Nunn
Az új X-man egyelőre kénytelen a beceneve előtt valamilyen megkülönböztető jelzést használni, ugyanis Toney ismét elkalapálta Dallasban, és X-manből is csak egy maradhat. Az utolsó héten, a Tijuana Prón idén is sikerült összehoznia egy győzelmet, de sokak szerint Dallasban is győznie kellett volna, csak a bírók "megbüntették" a feljődés elmaradásáért. Tömeg ugyanis kéne még rá, különösen a felsőtestére, de az teljesen reménytelen, hogy ezt egyetlen hét alatt képes legyen orvosolni, így marad neki a borotvaéles forma, és a reménykedés mások hibáiban, ha a legjobb 10 közé akar kerülni - és persze mindenki oda akar kerülni.

 

 

Marcus Haley
A Haley-Üstökös a mezőnyben az egyik igazi férfi, aki lapátra merte tenni George Farah-t - bár ennek sokkal inkább az elégedetlenséghez volt köze, mint a bátorsághoz. Marcus most Noel Fuller segítségével készül, és ez meglátszik a fizikumán is: a legutóbbi versenyein a dereka is sokkal feszesebb volt és szárazabbnak is tűnt, mint korábban. Mégsem tudott győzni, de ezt sokkal inkább annak lehet betudni, hogy mindig akadt - legalább - egy erősebb legény a gáton. Remélhetőleg most még jobbra sikerül a forma, ugyanis ha nem kerül be a legjobb 15 közé, sem ő, sem pedig az unokatestvére, Melvin Anthony nem teszi tiszteletét a színpadon kiváló szabadpózával, ami régen nem fordult már elő az Olympián.

 

 

Shawn Rhoden
A neve ugyan első pillantásra kísértetiesen emlékeztet Shawn Ray nevére, de a fizikuma nem, arról ugyanis sokkal inkább Victor Martinez neve sejlik fel egyéb gondolatok garmadája között. Egy azonban biztos: Shawn nem egy tehetségtelen figura, de legalábbis a struktúrája és az izomformái a testépítésben nagyon is előnyösek. Ezt sikerült néhány hete, Dallasban megfejelnie egy jó kondícióval, és már itt is van a nagyok között. Ha ezúttal tényleg gránitkeményre csiszolja a formát, könnyen odaérhet egy előkelő helyezésre a legjobb 10 között, de ha most nem is sikerül, a jövőben még alkothat nagyot, csupán a hátát kell felhoznia, és lehetőleg egy kis tömeget felszednie minden más területen is - kivéve a derékrészt.

 

 

Brandon Curry
Újabb nagy reménység, aki eddig szorgosan bizonygatta, hogy a genetika mit sem ér, ha nem párosul hozzá legalább középszerű munkamorál. Nemcsak normális kondíciót nem tudott hozni eddig profiként, de tömegben sem nagyon fejlődött, és a combjai sem sokat javultak. Most viszont végre összeszedett legalább egy lepattanó kvalifikációt, és mivel a június közepi verseny után nem nagyon volt lehetősége abbahagyni a diétát, remélhetőleg nem is tette. És akkor a mostani jó eséllyel végre egy normális felkészülés lesz, ugyanis ha egyszer végre igazán beszáradna, sokakat meg tudna lepni, néhány év alatt pedig Flex Wheeler-i magasságokba emelkedhetne.

 

 

Robert Piotrkowicz
A lengyel az utolsó pillanatban kvalifikált, ami miatt személy szerint kissé haragszom rá, mert így még hosszabbra nyúlt ez az amúgy sem rövid a cikk. Ugyanakkor ez örömre is ad okot bőségesen, egyrészt, mert mindenki tudja, hogy a lengyel és a magyar két jó barát, másrészt pedig azért, mert nem véletlen, hogy Tóth Dani 2008-ban meg tudta verni. Persze erre ő csak szerényen megjegyezné, hogy Robert azóta sokat fejlődött, de azért bizony ő sem lett éppen rosszabb. Ráadásul a lengyel ezúttal nem egy lepattanó kvalifikációt szedegetett össze, hanem az Olympia előtti héten, egy remek formával felküzdötte magát a dobogóra, ahogy azt kell, és remélhetőleg idén az "O"-n is összehozz egy top 15-ös helyezést.

 

 

Michael Kefalianos
A görög taxisofőr, aki Ausztráliából érkezett, idén is egy jó évet tudhat maga mögött: ismét sikerült kvalifikálnia az Olympiára, annak ellenére, hogy tavaly rendre nüanszokkal maradt le arról. A kőkemény és masszív fizikumával azonban igenis van keresnivalója a legjobbak között, még azzal együtt is, hogy nem éppen az esztétikum bajnoka. A munkamorálja miatt viszont nem érheti szó a ház elejét, mivel mindig lelkiismeretesen felkészül, bár persze vele is előfordul, hogy becsúszik egy apró hiba, általában brutális kondíciót visz a színpadra. Éppen ezért remélhetőleg meglesz neki a top 15, és ezzel a lehetősége, hogy a döntőben bemutassa a szabadpózát.

 

 

Robert Burneika
A litván úriember volt a másik merész legény, aki kitette Geroge Farah szűrét, miután nem volt elégedett a NewYork Prón mutatott formájával. Robert véleménye szerint ugyanis túlságosan is elfogyott a versenyre, de a bírók mégis megjutalmazták egy kvalifikáló hellyel már a profi debütálásakor. Ugyanakkor a múlt heti Tijuana Prón, ahova egyedül készült, határozottan tett néhány lépést visszafelé - nagyobb volt ugyan, de a kondíciója távolról sem volt elég jó. Persze lehet, hogy csak az utolsó pillanatban került egy kis homok a gépezetbe, de az Olympián majd kiderül, mit tud kihozni magából külső segítség nélkül.

 

 

Ben White
Vannak, akik képesek kiugró eredmények elérésére, és vannak, akik nem tudnak előrébb jutni az utolsó helyezéseknél. Benről hol az egyiket lehet elmondani, hol a másikat. Az év elején szépen begyűjtött néhány tizedik feletti helyezést, annak ellenére, hogy tavaly már sikerült megszereznie első profi győzelmét is, méghozzá kiváló formával. Végül azonban idén is megemberelte magát, és elkezdett visszakapaszkodni, ami - eddig - az Olympia kvalifikáció megszerzésében csúcsosodott ki. A hosszas, bár nem teljesen eredménytelen szenvedés után viszont irreális lenne túl nagy fejlődést várni tőle, úgyhogy valószínűleg idén sem fog harcba szállni a legjobbakkal.

 

 

Evgeny Mishin
Az oroszok jelenlegi legjobbja idén sokkal jobban festett, mint tavaly. Abban mindig is jó volt, hogy az óriási tömegéhez brutális szárazságot párosítson, de a strukturális hibák miatt tavaly sem sikerült bejutnia az "O"-n a helyezettek közé. Bár ezekre nincs orvosság, csupán a még nagyobb tömeggel próbálhatja elrejteni a hibákat, ezt a módszert most ki is próbálja, és a legutóbb nyilvánosságra került felvételek tanúsága szerint sikerült valamilyen vudumágiával kerekebbé tenni az izmait is. A jövő héten kiderül, hogy ez hogyan fog mutatni a színpadon, és mennyit ér számára helyezések tekintetében.

 

 

Frank McGrath
Franknek idén nyáron sikerült összehoznia a kvalifikációt, méghozzá nem is rossz formával. Azonban elsősorban a kondíciójának köszönheti a jó helyezéseit, ugyanis tömegben sem igazán tud versenyre kelni a legjobbakkal és genetikailag sem tartozik a legszerencsésebbek közé. A vékony combok és a magasan tapadó hát gyakran még a kisebb show-kon is végzetes hibák, nem beszélve arról, hogy a kevésbé szerencsés izomtapadások mellett a magasságához mérten az Olympiára még vékony is egy kicsit. Persze a nyári versenyek óta fejlődhetett, de a világot biztosan nem váltotta meg, így a legjobbak versenyén valószínűleg az utolsók között foglal majd helyet.

 

 

Marc Lavoie
Francia származású versenyző mostanában nem járt az Olympia színpadán, így ideje volt már a visszatérésnek. Nagy sikerek azonban Marc jóvoltából valószínűleg egyelőre nem fognak születni, ugyanis bár tömegben nem rossz, és a kvalifikációja megszerzésekor a kondíciója is hibátlan volt, a struktúrája és az izomformái bőven hagynak kívánnivalót maguk után. Éppen ezért a döntőből jó eséllyel ki fog maradni, viszont az Olympia színpadán állni már önmagában is nagy megtiszteltetés, és valószínűleg nincsenek is irreális elvárásai magával szemben.

 

 

Sajnos Branch Warren, Evan Centopani, Cedric McMillan, Lionel Beyeke, Roelly Winklaar és Fouad Abiad hiába kvalifikált, idén különböző okokból kihagyják a nagy versenyt. Sajnos a hiányzásukkal a mezőny sokat veszít, ugyanis - különösen Branch - jó eséllyel a top helyezésekért meccselhettek volna, de mindeannyiuk előtt szép jövő áll, és a következő években garantáltan fogjuk még látni őket.

James "Flex" Lewis neve is szerepel a listán, és ő indulni is fog, de a 202 font alattiakkal, ahol idén a győzelemre tör, ahelyett, hogy színpadra lépne a nagyfiúkkal és alaposan elveretné magát.


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!