Mr. Olympia 2012 Preview

2012-09-27

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Megkésve bár, de törve nem, érkezik a 2012-es Mr. Olympia privjú írott formában, ugyanis az audió verzió materializálódásának lehetősége a tér-idő kontinuumban keletkezett anomáliák miatt elszublimált.

 

A 2012-es Mr. Olympia egy új korszak kezdete lehet, és bár Jay Cutler határozottan állítja, hogy erről szó sincs, erről 100%-ig megbízható információ csak kerek egy év múlva lesz. Tavaly ugyanis új bajnokot avattunk Phil Heath személyében, a nagy előd pedig idén nem készül fel, hogy visszahódítsa a koronát legkiválóbb tanítványától, legjobb barátjától és egyben legnagyobb riválisától.

 

Más szavakkal Jay Cutler idén nem vesz részt a show-ban, vagyis mindenképpen lesz valami újdonság az idei versenyen, miután az elmúlt 10 évben Jay nemcsak mindig ott volt, de mindig ott állt a legutolsó pillanatig, amíg el nem hangzott a bajnok neve. Ez egy egészen egyedülálló rekord, azzal együtt, hogy nem mindig a saját nevét hallotta. Más szóval a "régi szép(?) idők" elmúltak, amikor előre tudta mindenki, hogy Ronnie Coleman és Jay Cutler marad majd talpon a legvégén. Persze Jay ígéreti, hogy jövőre visszatér, de ezek a szavak kísértetiesen ismerősen hangzanak - ki ne emlékezne, hogy Ronnie meddig hülyítette ugyanezzel a szakmát? - azaz hisszük, ha látjuk.

A nagy nevek közül Victor Martinez is feliratkozott az hiányzók listájára. Ezt persze simán igazoltnak lehet tekinteni, hiszen több, mint fél évet húzott le a sitten a tavalyi őszi szezon óta, ami nem kifejezetten segíti a hipertrófiát. Ráadásul miután bejelentette, hogy kihagyja az "O"-t, még a karját is sikerült három helyen eltörnie egy kamu szkandermeccsen, így abszolút ki van zárva, hogy meghúzzon egy 1980-as Arnoldot. Mellékesen ez egyben azt is igazolja, hogy a '90-es évek testépítői valóban nagyok voltak, ugyanis akárki akármit mond, azért mindenki tudja, hogy Kevin Levrone-nak elég lett volna az az öt hónap, hogy bekészüljön. Persze a törött kar, az törött kar volt tíz éve is.

Szerencsére többen a szinte garantált top 6-osok közül nem szálltak ki a játszmából még, de az utolsó napok formaidőzítése gyilkos dolog, így nem kizárt, hogy lesz, aki egy kórházi ágyon fog kikötni a színpad helyett. Akadnak azonban páran nem a közvetlen élvonalból is, akik az őszt inkább tömegépítésre szánják, hogy jövőre nagyot alakíthassanak.

Ilyen Cedric McMillan, aki állítása szerint a 2013-as New York Prót vette célba, és ha már a nagy "O"-n nem lesz ott, akkor remélhetőleg legalább jövőre bizonyítja, hogy ezúttal nem hiába marad a kispadon. Juan Morel hasonló cipőben evezget: első profi évében megmutatta, hogy tud ő, ha akar, a második évére pedig fel akar rántani egy kis masszát, ahelyett, hogy az Olympián küzdene egy top 15-ös helyért. Jon Delarosáról is el lehetne mondani ugyanezt, de sanszos, hogy az ő esetében még az is belerondított a képbe, hogy nem lehetett biztos a kvalifikációjában - bizony, az új pontrendszernek is vannak gyengéi - egy esetleges hely halovány ígéretére az Olympián pedig nem akart bevállalni egy újabb kőkemény versenyfelkészülést.

 

Nagy szerencsére lesznek azért páran, akik el is indulnak a versenyen, így ideje lesz ejteni néhány szót róluk is.

Phil Heath mellett nyilvánvalóan nem lehet szó nélkül elmenni. A "Tehetség" vagy "Ajándék" - legyen az akárhogyan is fordítva - igen találó név számára, hiszen a tehetsége igazi ajándék a sportnak. Jay Cutler trónfosztása ugyanis nem akármilyen teljesítmény volt tavaly, és visszatekintve arra, hogy az elmúlt években milyen ütemben fejlődött, nem lenne nagy kockázat arra fogadni, hogy ismét jobb lesz, mint korábban bármikor. Mindemellett a formaidőzítést sem szokta elhibázni, azaz a címvédés egy nagyonis reális lehetőség. Ezúttal ugyan nem volt olyan képmutogatás, mint 2008-ban, de ennek oka egyszerű: bajnokként nincs rászorulva az ez által generált hype-ra, hiszen senki nem fog elfeledkezni róla, és egészen biztosan senki nem fogja leírni már előre.

 

Kai Greene ellenben mutatott pár képet, holott a bajnokhoz hasonlóan neki sem igazán van erre szüksége. A szakmában mindenki tényként kezeli, hogy a "Predátor" az első számú kihívó, és punktum. Ennek meg is van az oka, hiszen Kai korábban már megverte Philt, nem is egyszer, de azért mégis kockázatosabb rá pénzben fogadni. Borzasztó egyszerű, miért: az elmúlt pár évben konzisztensen rossz - vagy legalábbis a lehetségesnél rosszabb - eredményekkel bizonyította, hogy képtelen konzisztensen formát időzíteni. Hol jobban, hol kevésbé, de szinte mindig vizes volt a színpadon, ez pedig nem jó ómen. Ugyan a legutóbbi fotó alapján jól halad a kondíció, de Kai mindig is elképesztő volt az edzőtermi felvételeken. Így a kérdés az, hogy George Farah ezútal sikerrel jár-e a formába hozásában, ugyanis eddig nem éppen 100%-os a a közös mérlegük.

 

Branch Warren is a címről ábrándozva utazik Las Vegasba, és lehet is esélye arra, hogy megszorongassa a két nagyágyút. A győzelméhez azonban nem ártana, ha mindketten formán kívül lennének, amire csekély az esély - noha  természetesen semmi sem lehetetlen. Például az sem, hogy a színpadon lerántsa a maszkját, és kiderüljön, egy alien áll a közönség előtt. Csak erre is kicsi az esély. Mindenesetre a fotói minden eddiginél kegyetlenebb szárazságot ígérnek, ami egyszer már hozzásegítette egy második helyhez a nagy "O"-n, megelőzve többek között a fentebb emíltett két úriembert. A combsérülése ugyan nem akadályozta meg abban, hogy márciusban megnyerje élete második Arnold Classic címét, de remélhetőleg azóta javult a helyzet, ugyanis az Olympián már nem biztos, hogy ez nem fogja visszavetni néhány helyezéssel, akkor pedig csak távolról integethet a Sandow szobornak.

 

Dennis Wolf 2009 óta már többször megmutatta, hogy nincs itt szükség gurukra, mert egy igazi testépítő tudja, hogyan kerülhet formába. Azóta ugyanis egyedül készül, és egyszer sem festett olyan katasztrofálisan, mint az ominózus beégésekor, három éve. Sőt, kifejezetten jól nézett ki minden alkalommal, de azért azt is meg kell jegyezni, hogy egy álleejtésre késztető szereplése sem volt. Ehhez képest néhány kósza kép és pletyka szerint a Farkasember idén végre megmutatja, mi a tuti, és lesz szárazság is meg teltség is. Csakhogy ezeket az ígéreteket már hallottuk korábban - másoktól is -, és sajnos túl ritkán válnak valóra. Az mindenesetre jó jel, hogy Jay Cutler tippje szerint a 2-3. helyekért fog küzdeni, merthogy Jay nem beszél csak úgy a levegőbe - lehet, hogy ő már tud valamit?

 

Dexter Jacksonnak ugyan pont nem ártana az a fajta hírverés, ami Philnek nem kell, de a "Penge" ragaszkodik az oldschool módszerekhez. Más szóval nem lobogtatja a fürdőszobájában lőtt fotókat, hanem csendben felkészül, és hagyja, hogy a színpadi forma beszéljen helyette. Ez nagyon becsülendő hozzáállás lenne, csak sajnos a színpadi formája már egy ideje visszafogottabban beszél a kelleténél. Az elmúlt két évben látszólag egyre lejjebb csúszott a ranglétrán, és az idei tavaszi szezonban sem bizonyította, hogy képes lenne a nagy feltámadásra. Sőt, még Ben Pakulski is megverte, ami nem jó előjel az Olympia szempontjából, hiszen korábbi bajnokként számára egy top 6-on kívüli helyezés gyakorlatilag katasztrófa. Mindenesetre a feltámadáshoz sosem késő, és mellékesen bárhol végez, minden tisztelet kijár neki, hiszen szinte biztos, hogy egy igazi klasszis utolsó versenyeinek egyike lesz az idei Olympia.

 

Evan Centopani az idei Arnoldon bizonyította, hogy képes a legjobbakkal meccselni, de azt még nem, hogy meg is tudja verni őket. Mindenesetre bármilyen türelmesen és okosan közelíti is meg a profi versenyzést, eljött az ideje annak, hogy kiálljon A Nagy Porondra, elinduljon A Nagyok Versenyén, és kipróbálja magát A Legeslegmagasabb Ligában. A felkészülési fotók alapján a szokásos, vagy talán a szoksásonál is masszívabb fizikum várható tőle, kőkemény kondícióval. Hogy ez mire lesz előg az Olympián, az egyelőre rejtély, de az Arnoldon szerzett harmadik helye jó előjel. Könnyen kinézhet neki egy top 6-os hely élete első Olympiáján, sőt, akár a dobogóra is felküzdheti magát, de a győzelem minden bizonnyal egyelőre csak álom marad számára.

 

Shawn Rhoden kiváló adottságai már első profi versenyén nyilvánvalóan látszottak, csakhogy a testépítésben rengeteg elvesztegetett tehetséggel lehet találkozni, így nem szabad előre inni a medve bőrére. Shawn azonban okosan helyezkedik a pályán: tavaly már villantott egyet az Olympián, amikor remek kondícióval elcsípett egy 11. helyet, idén pedig még tovább javult. Megműttette a köldöksérvét, felhozta a combjait, és úgy általában felpakolt magára egy kis extra izmot. Mindennek a tetejében még a formaidőzítést is összehozta a nyári versenyein, így a mostani fizikumára pillantva sokaknak a pályája csúcsán lévő Flex Wheeler ugrik be, amihez gyakorlatilag nem is kell kommentárt fűzni - talán azon kívül, hogy teljes joggal. A határ tehát a csillagos ég Shawn számára, egy kis szerencsével és egy jó formával beverekedheti magát a legjobbak összevetéseibe, de egy elszúrt kondícióval a legjobb 10-ből is kieshet.

 

Lionel Beyeke hasonló kaliberű tehetségét szintén nem vitatja senki, csakhogy ezidáig egyszer sem mutatta meg, mire lenne képes, ha 100%-osan fel lenne készülve. Az eddigi profi versenyein mindig erősen foghíjas volt a kondíció, és bár ez elég volt az év elején egy győzelem begyűjtésére, az Olympiára kevés lesz. Viszont miután az elmúlt fél évben saját bevallása szerint célzottan az "O"-ra készült, van rá esély, hogy ezúttal összekapja magát, és megmutassa, mit tud. Esélyes, hogy a legjobb hatba kerülni egyelőre túl nagy falat lesz számára, de a top 10-ben vitézkedve is bizonyíthatja, hogy a rajongói által bele vetett hitt nem ment a levesbe, és idővel felnőhet azok elvárásaihoz, akik néhai mentorához, Serge Nubrethez hasonlítják.

 

Ben Pakulski a fenti két úriemberhez hasonló, kellemes emlékeket ébresztett a sportág szerelmeseiben a tavaszi versenyein. Noha ezt nem egy legendás figurára emlékeztető fizikummal tette, helyette valami annál is jobbat csinált: olyan irtózatos kondícióban érkezett a versenyeire, amit a '90-es években is csak a legjobbak tudtak, manapság pedig olyan gyakori, mint a fehér holló. Vagy a zöld Trabant. Dexter Jacksont megelőzve elcsípni egy 4. helyet az Arnoldon nem akármilyen mutatvány, így ha Chad Nicholls közreműködése ismét olyan intenzív és eredményes lesz, mint fél éve, könnyen okozhat újabb meglepetéseket. Azt ugyan nehéz megmondani, hogy ha minden tökéletes lesz, milyen magasra juthat a majdani eredménylistán, de azt borítékolni lehet, hogy ha csúnyán mellényúl, akár a top 15-ből is kikerülhet, ugyanis rendelkezik néhány strukturális hibával, amit nem fognak jópontként elkönyvelni neki, ha Vízfej Janira vagy Vízfej Julisra cseréli a guruját.

 

Ronny Rockel az elmúlt évben kissé el volt tűnve, de ennek oka meglepően triviális: még a tavalyi szezon végén bebiztosította a helyét az Olympián, utána pedig kivett egy kis szabadságot. Ezt abszolút meg is érdemelte, hiszen kőkeményen végigversenyezte az azt megelőző éveket, ráadásul folyamatosan egyre jobb formákat hozott, ez pedig nem kis megterhelést rótt a szervezetére. A rövid pihenője után néhány hete, a Nordic Prón tért vissza, ahol harmadik lett, ami nem feltétlenül rossz eredmény, csak fizikum tekintetében Ronny-val szemben ennél nagyobbak az elvárások. Ismét viszatért régi nemezise, a vizes segg és hajlító, hogy megakadályzza számára még Robert Piotrkowicz megverését is, aki normál esetben nem ellenfele. Mindenesetre biztosan nem oda lőtte be a csúcsformát, így esélyes, hogy a mostani hétvégén sokkal jobb lesz, de nagy kérdés, hogy mennyi lesz pontosan az a sok.

 

Essa Obaid szintén egy olyan versenyző, akinek potenciálját senki nem vonja kétségbe, az ennek kiaknázására való képességeit azonban annál inkább. Essa kapásból egy győzelemmel kezdte profi pályáját,majd következett egy mélyrepülés, miután kidobta jellembajnok guruját, George Farah-t. Idén úgy tűnik újra eltalálta a helyes irányt, aminek bizonyosan van némi köze ahhoz, hogy újra Farah segítségével készül, de a brutális fejlődések eddig elmaradtak, ami nem jó jel. A combjai ugyanis meglehetősen vékonyak, és a hátán is elkélne még egy kis izom, az efféle hiányosságokat pedig nem díjazzák az Olympián. Persze nem kizárt, hogy javult a helyzet a legutóbbi versenye óta, de arra senki ne fogadjon nagy összegben, hogy Essa idén felér a csúcsra. Annál már annak is nagyobb haszna van, ha túró rudira megy el ugyanaz a pénz. Az legaláb finom.

 

Roelly Winklaar egy hosszú kihagyásból tért vissza idén nyáron, de nem egészen abban a lehengerlő formában, amit sokan vártak tőle. Eleinte a kondíció receptje nem akart összeállni, aztán a finn versenyre ugyan eléggé beszáradt, de továbbra sem volt olyan impresszív, mint a 2010-es New York Prón. Ezzel együtt kvalifikált az Olympiára, és az eddigi tendencia alapján minden egyes héttel egyre jobb lett, vagyis nem kizárt, hogy mutat valami komolyat, de nehéz elképzelni, hogy akár számára ideális esetben is a top 10 hátsó fertályánál előrébb tudja verekedni magát. Mindez szigorúan statisztikai alapon, az eddigi tendenciákat figyelembe véve.

 

Toney Freeman nem villogott túlságosan az év eddigi részében, de ez nem nagy meglepetés. Toney rendszerint rengeteg versenyen indul egyetlen szezonon belül - vagy csont nélkül egybeköt akár két szezont is -, és az elsőkön nem is szokott igazán penge formában lenni. Mindenesetre az Olympiára mindig igyekszik a legjobbját vinni, és minden bizonnyal ez idén sem lesz másképp. Mivel korábban az X-man megfordult már a top 6-ban is, így lehetne az esélyesek között emlegetni, de miután megfordult már a sitten is, mégsem ex-börtöntöltelékként emlegetjük, nézzük inkább a teljes képet. A mezőny hihetetlenül erősnek ígérkezik, Toney pedig egyelőre nincs a csúcson, és folytatni fogja a szezont egészen decemberig. Más szavakkal nagy csodát nem érdemes várni tőle, de a szokásos X-faktor garantáltan ott lesz.

 

Hidetada Yamagishi is kihagyta idén a tavaszi szezont, pedig korábban őt sem lehetett lelőni, ha versenyzésről volt szó. Mindenesetre szemlátomást ez egy cseppet sem ártott neki, sőt, a legutóbbi versenyén talán élete legjobb formáját szállította. A győzelemre ugyan ez sem volt elég, hála Flex Wheeler elveszett kisöccse villogásának, de a pontrendszernek hála elindulhat az Olympián. A rajongói tehát nem veszítik el a lehetőségét annak, hogy újra megbámulják, milyen nagy pózoló a kis japán, és ő sem veszíti el a lehetőségét annak, hogy ismét megmutassa, az irtózatos kodníciójával mindig el tud kalapálni néhány olyan embert, akihez korábban senki még csak nem is hasonlította. Érdekes lesz látni, idén mely riválisait éri ez a balszerencse.

 

Johnnie Jackson felkészülései hagyományosan akkor sikerülnek a legjobban, ha Branch Warrennel együtt nyomják a vasat. Az ideiről ezt abszolút el lehet mondani, és azt is, hogy az év eddigi részében élete formájában volt, így jók a kilátásai az Olympiára. Persze a combjaival továbbra sem történt csoda, nem növesztette meg őket a combtündér éjszaka, hiába dugta őket a párnája alá. Magyarul csodát nem szabad várni tőle, de egy jó szereplést mindenképpen, hiszen az utóbbi versenyein következetesen száraz tudott lenni, a felsőteste pedig továbbra is kegyetlenül masszív, így lehet keresnivalója akár a legjobb 10-ben is. Ehhez ugyan nem árt, ha néhányan formán kívül érkeznek, de ha Johnnie hozza a szárazságot, nem kell kizárólag erre építenie.

 

Baitollah Abbaspour szintén egy jó versenyző, aki igen masszív, és különösen érdekes nekünk, miután tavasszal összekerült néhányszor Tóth Danival, és igencsak szoros párharcokat vívtak. Ugyan a Dávid szobrot nem róla mintázták, és egy XXI. századi Dávid szoborhoz se lenne ideális alany, azt nem lehet kétségbe vonni, hogy van rajta izom, és a száraz fizikum sem ismeretlen fogalom számára, néhány fentebb említett, akár tehetségesebb úriemberrel ellentétben. Balto sajnos nagy eséllyel még a legjob 15-be sem fog bekerülni, de le kell szögezni, hogy ha nem hibázik lehet esélye elcsípni egy tisztességes helyezést - az egyetlen probléma az, hogy a mezőny színvonala még Jay Cutler távollétével együtt is rég látott magasságokba emelkedett, úgyhogy nem lesz egyszerű dolga.

 

Michael Kefalianos kvalitásait alapvetően hasonlóan lehet definiálni, mint iráni barátunkét: masszív izomzat, kegyetlen szárazság, otthon felejtett szimmetria. Éppen ezért a görög taxisofőr sem fogja megváltani a világot az idei "O"-n, hiszen a struktúra nem egy olyan dolog, amit egyik napról a másikra át lehet szabni. Ezzel együtt egy 100%-os felkészülés eredményeként beverekedheti amgát a top 15-be, de ahhoz, hogy a tizedik helyre, vagy annál előrébb kerüljön, egy kisebb csoda lenne szükséges. Persze Kefalianos egyike azon versenyzőknek, akik nem a tehetségük, hanem a küzdeni akarásuk - és ami még fontosabb: a küzdeni tudásuk - miatt érdemelnek tiszteletet. Ezt pedig eredménytől függetlenül nem lehet elvitatni tőle.

 

Fred Smalls újabb olyan versenyző, aki jobban teszi, ha szerény elvásárokkal sétál ki a közönség elé Vegasban, mert ha nem így tesz, nagyot koppanhat. Eleve a kvalifikáció is épphogy összejött neki: a pontverseny utolsó helyén, egy holtversenynek hála, gyakorlatilag extra emberként sikerült kivívnia a meghívót. Azt meg kell adni neki, hogy egész évben élete formájában versenyzett, de a nagyok ligájában ez minden valószínűség szerint kevés lesz. Ha jövőre felpakol még egy kis izmot, különösen a hátára, biztosabb helye lehet az Olympián, sőt, akár a top 10-ben vitézkedhet, hiszen a genetika adott, de a helyzet pillanatnyi állása szerint ennek elengedhetetlen feltétele az extra izom.

 

Bill Wilmore sem győzni megy az Olympiára, az biztos, de ha már sikerült kivívnia a lehetőséget az indulásra, él vele - legalábbis egyelőre úgy tűnik. Ez becsülendő dolog, különösen annak fényében, hogy minden bizonnyal Toney-hoz hasonlóan a közel három hónap múlva esedékes Masters Mr. Olympiát szánja a fő versenyének, azaz az év ezen szakában még nem kellene csúcsformában lennie. Bízzunk benne, hogy ez azt jelenti, rendes iparos módjára felkészült már most, és innentől tartani fogja a formát, nem pedig azt, hogy tessék-lássék, dagadtan elindul, hadd örüljenek a szopnzorok, miközben titkon már a Masters verseny pénzdíjairól ábrándozik. Mindenesetre a kettő közül bármelyik eset is forogjon fenn, az szinte garantált, hogy Bill a mezőny hátsó traktusában foglal majd helyet.

 

Szóval mindenki hűtse be a söröket meg a turmixokat, nézze ki előre honnan rendeli meg a pizzákat, vegye meg a gumicukrot és a popcornt, aztán kezdődhet a szurkolás, mert a verseny jobbnak ígérkezik, mint bármikor, és idén is lesz élő közvetítés!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!