Mr. Olympia 2012 - Zsűrizés

2012-09-29

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
A Mr. Olympia előzsűrizése hozta a várt szintet: vannak itt meglepetések és újonnan feltűnő sztárok, de a címvédés még nem biztos!

 

A várt tűzijáték ugyan nem valósult meg teljes egészében, miután - el nem ítélhető módon - többeknek nem sikerült tökéletesre a formaidőzítés. Sokan igyekeztek a szárazságra bazírozni, ami miatt többen is ellaposodtak, míg mások, ahogy az lenni szokott, bevizesedtek.

Az első kihívás, mint mindig, a legjobbaknak szólt, azonban a neveket elnézve akadt itt pár meglepetés. Phil Heath feltűnése nyilván nem tartozik ezek közé, hiszen címvédőként abszolút elképzelhetetlen, hogy ne hívják ki az első körben. Ráadásul a forma is ott van a szeren: vastagabb, mint korábban valaha - ami nem feltétlenül használt a szimmetriájának -, és bár talán kissé túltöltött, azt nem lehet ráhúzni, hogy nagyott hibázott volna. Minden esélye megvan a címvédésre holnap, de azért van itt valaki, aki beleköphet a levesébe. Ez pedig nem más, mint Kai Greene. Paradox módon Phil és Kai egymás erősségeire játszva készültek a versenyre - holnap kiderül, melyikük stratégiája volt a nyerő. Ugyanis a "Predátor" ezúttal feláldozott némi izmot annak érdekében, hogy jobb legyen a szimmetriája és a kondíciója. Meg kell jegyezni, hogy mindkettővel sikerrel járt, de hogy ez elég lesz-e Phil masszív tömegével szemben, az kérdéses, Mindenesetre egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy a cím sorsába rajtuk kívül senkinek nem lesz beleszólása.

Nem lesz beleszólása például Dexter Jacksonnak sem, akinek feltűnése a legjobbak között igazán örömteli - legalábbis azok számára, akik a klasszikus testépítést kedvelik, és nincs egyéb kifogásuk sem Dexter ellen. A "Penge" rég nem volt olyan jó formában, mint most: szárazabb, mint az elmúlt két évben bármikor, és az elvesztett tömege egy részét is visszaszedte. Ugyan a háta és a combjai egy lehelettel vékonyabbak a kelleténél és tud még hova száradni holnapig, az biztos, hogy a jó irányba indult el. Ráadásul talán még élete legjobb formája sem lenne elég ahhoz, hogy elkalapálja a fenti két vetélytársát, de az biztos, hogy a 2008-as Dexter még mindig jóval közelebb lenne hozzájuk. A másik pozitív meglepetés az első kihívásban Shawn Rhoden. Bizony, az új évezred Flex Wheelere - akire ezzel a lendülettel rá lehetne aggatni a Szimmetria Szultánja nevet is -, teljes mértékben azt hozta, amit várni lehetett tőle. Száraz, ahogy az Olympián illik, mellette vastag, amennyire vastag tud lenni a remek kondi mellett. A tökéletes arányokat említeni sem kell, az kódolva van Flex nevében. Sokan már a dobogóra vizionálják, és nem is alaptalanul, hiszen reális esélye van feljutni oda, és a sportnak sem ártana egy olyan sztár, akinek fizikuma a "régi szép időkre" emlékezteti a közönséget, de hogy ez elég lesz-e a "Penge" legyőzésére, az még korántsem biztos. Újabb meglepetés volt az első kihívásban Branch Warren. No nem annyira a részvétele, mert arra legfeljebb minimális szorzókkal lehetett fogadni, mint inkább a hozott formája. Ugyanis bár a rettentő szárazsága ott volt, mint mindig, ezúttal kissé lapos volt, és aki jóhiszeműen azt állítja, hogy a combsérülése nem látszik, az minimum vak. Ráadásul esztétikai szempontból nehéz is lenne összehasonlítani például Rhodennel, de egyelőre úgy fest a dolog, hogy biztos helye van a top 5-ben, ha nem szexuál el valamit a következő 24 órában.

A második kihívásban a két bajnokesélyest elküldték pihenni, hadd meccseljenek a többiek a top 6-os helyekért. A fenti trióhoz csatlakozott Még Evan Centopani, Dennis Wolf és Toney Freeman. Evan kisebb csalódást okozott a mostani szereplésével, ugyanis kissé ellaposodott, így hiába volt ott a kondíció, a combjai és a mellizmai vékonynak tűntek. Mindenesetre ezen holnapig lehet még javítani, de a kihívások hamarosan következő alakulásának fényében egyelőre nincs helye a legjobb hatban. Toney Freemannek azonban lehet, miután túl a negyvenötön még mindig képes bizonyítani évről évre, hogy a kor csak egy szám, és mindenki éppen annyi idős amennyinek érzi magát. Noha egy lehelettel kevésbé száraz, mint az ominózus 2008-as szereplésekor, lehet, hogy idén visszakerül a top 6-ba. Noha nagyon úgy néz ki, ahhoz kevés lesz a mostani forma, hogy Rhodent befogja, hiába fenyítette be nagyon keményen a sajtótájékoztatón, a top 6 magában is bravúr lenne. Dennis Wolf egy érdekes példánya a homo sapiens testépítő alfajának: nála látszik a legjobban, hogy néhány százaléknyi formaváltozás mekkorát dobhat a helyezéseken, vagy éppen mennyivel vetheti hátra. A "Farkas" ugyanis igen komoly formát hozott, de semmilyen szempontból nem tökéletes. Szárazság is van, de azért még lenne hova javulni, miközben a tömege is ott van a szeren, mégis kissé lapos. A helyzet mostani állása szerint ennek köszönhetően nem lesz benne a top 6-ban, de holnapig az efféle hibákon lehet még csiszolni, úgyhogy nem kizárt, hogy végül beküzdje magát az elitbe.

A bírók ekkor ismét visszazavarták a hátsó sorba az előkelőbbeket hármast és Toney-t, Evanék mellé pedig Johnie Jacksont, Ben Pakulskit és Lionel Beyekét szólították. Közülük Johnnie egyértelműen az egyik legpozitívabb meglepetés volt, mivel hála a Branch-csel folytatott közös edzéseknek - és végre egy nem elbarmolt felkészülésnek - hála élete formáját hozta. Noha a combjai nem izmosodtak meg látványosan a legutóbbi színpadra lépése óta, ezúttal tényleg hozta a kondíciót. Azt pedig szinte felesleges is ezredszerre elmondani, milyen hihetetlenül masszív a felsőteste - különösen a hátpózokban. Pakulskival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a háta még mindig borzasztóan alulfejlett, és sajnos ezúttal ezt a kondíciója sem feledteti, nem úgy, mint fél éve. Azzal vádolni ugyan erős túlzás lenne, hogy alaposan eltolta a formábaidőzítést, de ezúttal nem makulátlan a szárazsága, mint legutóbb. Beyeke ismét megmutatta,mliyen hihetetlenül jó lehetne, ha egyszer hozna egy jó formát, és azt is, hogy ezt összerakni számára egyelőre megoldhatatlan feladat. A szimmetriája és az arányai elképesztőek, de az Olympián formában is kell lenni, a francia pedig nincs. Hát róla kábé ennyit; talán majd legközelebb.

Ronny Rockel, Essa Obaid, Bill Wilmore, Hidetada Yamagishi és Roelly Winklaar a helyzet pillanatnyi állása szerint érzékeny búcsút vehet a top 10-es helyektől, és egymás között kell eldönteniük, ki lesz az a szerencsés, aki helyezés nélkül távozhat az "O"-ról. Ronny Rockel például javult valamennyit a Nordic Pro óta, de távolról sem eleget ahhoz, hogy ismét bekerüljön a legjobb 6-ba. A segge még mindig vizes, ahogy a hajlítója is - összességében véve a hátpózai nem elég jók. Essa magához képest fantasztikus formában van, a hátizomzata még javult is kissé, de az Olympiára ez még mindig kevés. Ideje lesz megemberelnie magát, és rohamléptekben pakolni fel az izmokat, különösen a combjaira, ha a közeljövőben szeretne bekerülni a legjobb hatba - márpedig vajon az indulók közül ki ne akarna ott lenni? Hide hasonló helyzetben van: egyértelműen élete legjobb formáját hozta, mégis azzal kell szembesülnie, hogy a 2012-es mezőnyben a top 10 - ahol mellesleg megfordult már párszor - csak álom marad. Persze némi szerencsével a döntőben még felküzdheti magát a tutiba, de egyelőre viszonylag roszul áll a szénája. Roelly Winklaar ismét nem hozott tökéletes formát, talán még a finnországi önmagával szemben is alul maradna. Ugyan azt nem lehet mondani, hogy nem ott folytatja a mostani szezonban, ahol tavaly tavasszal abbahagyta, de az biztos, hogy nem ott folytatja, ahol szeretné vagy ahol a potenciálja alapján képes lenne.

Az ötödik kihívásban Baitollah Abbaspour, Fred Smalls és Michael Kefalianos csak azért ment ki a bírók elé, hogy ne maradjanak ki a sorból, ugyanis logikusan az ő triumvirátusuk a helyezetlen helyekért "harcol". Abbaspour nincs még azon a szinten, hogy ebben a mezőnyben villoghasson, éppen ezért érthetetlen is kissé, miért nem próbálkozott a 212-ben. Ott jobban szerepelhetett volna, hiszen egyrészt a legmasszívabb versenyzők táborát erősítette volna, másrészt ott kevesebb a kiugróan jó genetikájú atléta, így a szimmetriabeli problémái is kevésbé hátráltatták volna. Hozzá hasonlóan az esztétikum és az arányok hiányával küzd Kefalianos is, amihez hozzácsapódott ezúttal, hogy kissé eltolta a formaidőzítést. Nem követett el ugyan különösebben nagy hibákat, de az Olympián az apró bakik is végzetesek lehetnek - és azt most a saját bőrén tapasztalhatja. Fred Smalls pedig egyszerűen olyan mezőnybe került, amire még nem áll készen. A következő években felnőhet ehhez a színvonalhoz, de idén egyértelműen kilóg a vetélytársai közül, és sajnos lefelé.

Az utolsó összevetésben a bírók a két bajnokjelöltre vetettek még egy utolsó pillantást. A pontozólapokon ezekben a percekben dőlt el, hogy melyikük nyeri az előzsűrizést, de ehhez képest látszólag jó hangulatban dobálták a pózokat. Ahogy arról fentebb már esett szó, az a furcsa helyzet állt elő, hogy egymás erősségeire játszottak, így ezúttal Phil a masszívabb, Kai pedig a szárazabb. A kérdés megválaszolása, hogy ennek mi lesz a vége, holnapra marad, de egy biztos: ez a meccs még nincs lefutva, így a következő 24 órában egyikük sem engedheti meg magának, hogy rontson. Nekik legfeljebb javítani lehet. Vagy veszíteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!