Mr. Olympia 2016 Preview

2016-09-14

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
A 2016-os Mr. Olympia a legendás Kevin Levrone visszatérése miatt ígérkezik valódi ínyencségnek, de számos más név is foglalkoztatja a szakmát.

 

 

A Mr. Olympia előzetesét sajnos kénytelenek vagyunk azokkal kezdeni, akik nem lesznek ott. Persze nincs arról szó, hogy bárki is meghalt volna, de a sajnos szócskára nagy a szükség, amikor az uralkodó bajnok legnagyobb ellenfelei közül ketten is kihagyják a versenyt.

Kai Greene kálváriája még tavaly kezdődött, és bár az Arnold Classic-on megmutatta, hogy még mindig a földkerekség egyik legjobbja, idén kihagyja sorban a második Olympiát is, holott papírforma szerint a bajnok legnagyobb kihívója lehetne. Dennis Wolf pedig tavasszal összeszedett egy sérülést, amit mostanra már rendbe rakott, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy ne tegye tönkre az őszi felkészülését – legalábbis a kora őszit. Nincs kizárva, hogy még idén színpadra lép, de jobb célpont lehet számára a 2017-es tavaszi szezon.

 

Phil Heath a címvédő bajnok, így egyértelműen ő a verseny favoritja, minden esély megvan rá, hogy hatodszorra is elhódítja a Mr. Olympia címet. Az idén látott felvételek tanúsága szerint még nagyobbra nőtt, mint korábban bármikor, így minden bizonnyal végleg vége annak az időszaknak, amikor szimmetriája miatt koronázták a sport királyává, viszont amíg a mezőnyben a legegységesebb fizikumot tudja színpadra vinni, addig csekély az esély rá, hogy bárki is legyőzze. Volt is néhány megnyilvánulása, ami arra enged következtetni, hogy nagyon magabiztos, azaz vagy tud már valamit, amit még senki más, vagy az agyára mentek a sikerek.

 

Kevin Levrone a verseny nagy kérdőjele, akit ráadásul a promóanyagokban előszeretettel használnak Phil Heath elsőszámú kihívójaként. Ugyan a verseny előtti felvételek kifejezetten jók, „ahhoz képest”, hogy már elmúlt 50, de bízzunk benne, hogy a földkerekség legjobb testépítőjét nem „ahhoz képest” választják ki, hanem abszolút értékben. Így nézve pedig bármekkora is Kevin rajongótábora, és szépítse meg az emlékeket bármennyire a 90-es évek nosztalgiafaktora, a legendának már is komoly eredmény lenne, ha a legjobb tízbe kerülne, a top hat pedig egyenesen örömünnep volna.

 

Dexter Jackson kapcsán azonban némileg más kérdések merülnek fel. Egyrészt már a „Penge” is közelebb jár az ötvenhez, mint a negyvenhez, ennek alapján pedig aligha lehetne esélyesnek kikiáltani. Voltak is már hullámvölgyek a karrierjében, de éppen egy éve sikeresen visszatért a címért folyó játszmába, és végül második lett az Olympián az uralkodó bajnok mögött. Arról nem is beszélve, hogy 2008-ban maga is megszerezte már a koronát, és az elmúlt hónapok felvételei alapján igyekezett még több izmot szedni magára. Azt gyakorlatilag lehetetlen előre megmondani, hogy labdába rúghat-e Phil Heath ellen, de az biztos, hogy hatalmas kudarc lenne számára kicsúszni a legjobb hatból, és erre nincs is sok esély.

 

Shawn Rhoden tavaly még elsőszámú trónkövetelőként érkezett az „O”-ra, idén viszont jóval kisebb körülötte a hype. Ennek lehet köze ahhoz, hogy a tavalyi harmadik hellyel nem egészen úgy jött ki neki a lépés, ahogy arra számított a szakma, és a drámai fejlődés is elmaradt. Az őszi szezon óta pedig nem állt színpadon, csak csendben készült a visszavágóra. Remélhetőleg nemcsak csendes volt viszont, hanem eredményes is, így idén már komolyan beleszólhat a címért folyó küzdelem alakulásába, és a színpadon töltött idő alatt is stabilan tudja tartani a formát.

 

Mamdouh „Big Ramy” Elssbiay hasonlóan csendben volt az év során, mint Rhoden, mégis nyugodtabban készülhet az idei Olympiára. Egyrészt a korábbi helyezései alapján a következő lépésnek számára nem feltétlenül a trónfosztásnak kell lennie (az eddigi legjobb ötödik helyénél még van feljebb), másrészt pedig legyőzte Shawn-t a Prága Pro-n, ami komoly fegyvertény. Ráadásul az egyiptomi kiválóságnak még abszolút van tere fejlődni, kondícióban profiként még egyszer sem mutatott 100%-ot, így potenciálisan nagyon könnyen veszélyessé válhat a címre is, ha ezt egyszer sikerül összehozni neki.

 

Cedric McMillan tavasszal olyat mutatott, amit eddig még nem láttunk tőle: formában volt. Profivá válásakor sokan Lee Haney-t emlegették, aki fizikumban némileg tényleg hasonlít, de azóta nem sokat tett, hogy valóban felnőjön a legendás bajnokhoz. Most viszont kifejezetten jól festett a színpadon, az Arnold Classic-on a zsűrizés alatt még Kai Greene győzelmét is veszélyeztette. Arra persze nincs garancia, hogy ismét sikerül olyan bravúros kondíciót hoznia, de ha sikerül neki, mindenképpen helyet követelhet magának a top hatban, sőt, még talán a dobogóra is odaérhet.

 

Justin Compton viszont az, akinek Cedric csillogása nem tett jót, ugyanis a tavaszi szezon egyik esélyesének lett kikiáltva, végül mégsem sikerült feljutnia a dobogóra az Arnoldon. Ennek ellenére az Arnold Classic Ázsiát megnyerte a hetekben, így lendületben van, de abban a sportban, ahol csak a pillanatnyi forma számít, ez nem sokat jelent. Az viszont annál inkább, hogy meggyőző formában volt Hong Kongban, így minden bizonnyal a hétvégére még jobb lesz, és akár a top helyezésekért is harcolhat.

 

Josh Lenartowicz már tavaly letette a névjegyét az IFBB legjobbjai között, a tavaszi szezonban pedig minden kétséget eloszlatott: irtózatos kondícióval felküzdötte magát a dobogóra az Arnoldon, és megverte egyebek között Comptont is. Ugyan strukturálisan nincs a legjobbak között, eddig nagyon következetesen tudott olyan formát hozni, amivel minimum versenyképes volt. A top tízben mindenképpen lehet helye, de némi mázlival még a top hatban is, bár az igaz, hogy a genetikai adottságaival nem nevezhető éppen bajnok alkatnak, ha fejben ott is van a szeren.

 

Roelly Winklaar nyáron megmutatta magát, de nem volt semmi átütő eredménye. A Mr. Olympia címről szőtt álmairól lassan ideje lesz lemondania, ugyanis az elmúlt hat évben nem sokat haladt ebbe az irányba. Arról viszont még nem kell, hogy a top tízben legyen: tavaly például hetedik volt, így még az sem lehet elérhetetlen cél számára, hogy idén a legjobb hatba kerüljön. Annak ellenére, hogy a mezőny erősnek ígérkezik, bár azt is meg kell jegyezni, hogy két erős versenyző is kiesett előle, mivel Kai és Dennis Wolf kihagyja az Olympiát.

 

Victor Martinez minden évben visszatér már lassan tíz éve, így már kezdhetne akár kissé unalmas is lenni. Csakhogy idén tényleg mutatott valamit: miután elutazott Dubai-ba, egy hónap után új testépítőként tért vissza onnan. Visszarántott magára rengeteg izmot, és kondícióban is olyat mutatott, amit már hosszú évek óta nem. Bármilyen csodatévő titkot szerzett is onnan, ha továbbra is ugyanolyan hatékonyan használja, mint nyáron, akár még az is elképzelhető, hogy visszatér a legjobb hat közé, de a top tízben könnyedén szerez magának egy helyet.

 

William Bonac tavaly már bekerült az első tíz köze az Olympián, így ennél kisebb célt aligha tűzhet ki maga számára idén. Ráadásul az sem lehet véletlen, hogy 2016-ban mostanáig egyetlen versenyen sem indult, miután tavaly év végén bebiztosította a kvalifikációját. Vagyis egész évben az őszi szezonra készült, és egyáltalán nincs kizárva, hogy rengeteget fejlődött tavaly óta – még ha a nagyobb izomtömeg önmagában kevés is az üdvösséghez. Viszont ha tudja hozni mellé a szokásos romszáraz kondíciót, és az arányai is megmaradnak, akkor nagy dolgokat láthatunk a holland kiválóságtól.

 

Brandon Curry-től, a Team Scitec egyik legfontosabb tagjától már tényleg mindent láttunk: előkelő helyezést az Olympián, és profihoz méltatlan formát kisebb versenyeken. Az előjelek eddig az idei évre nem pozitívak: az Arnold Classic Ázsián ugyan dobogót fogott, de a helyzet az, hogy gyenge formában volt. Azóta alig néhány hét telt el, így ez semmiképpen nem túl jó hír az „O” vonatkozásában, de a testépítésben bármi megtörténhet, reméljük, hogy ezúttal a romszáraz Brandont látjuk majd, nem a dagadtat.

 

Ben Pakulski gyenge pontjai jól ismertek, és egyáltalán nem várható, hogy valaha is kijavítja őket. Névleg a háta és a karja gyenge, miközben combban igen vastag, és kondíció terén is oda tud verni, ha kijön a lépés. Eddig minden jó eredményét ez utóbbinak köszönhette, éppen ezért benne van a pakliban, hogy ezt a mostani Olympián is meg tudja csinálni a Scitec pezadagolója. Nagyobb viszont az esély arra, hogy ez nem sikerül, mert a tökéletességig csiszolt porszáraz kondíció már csak ilyen – nem jön össze mindig. Akkor pedig könnyen lehet, hogy még csak helyezésre se futja tőle.

 

Steve Kuclo eddig idén nem mutatott olyasmit, amiből arra következtethetnénk, hogy a profi karrierje új szintre lépett. Bár sikerült összeszednie a kvalifikációt a California Pro-n, messze áll attól, hogy beváltsa azt az ígéretet, amit pályafutása elején sokan láttak benne, konkrétan azt, hogy Mr. Olympia bajnokká váljon. Mindenesetre elindul az Olympián, és megteszi, amit tud, még akkor is, ha egy top 10-es helyezésnél többen aligha reménykedhet – és abban is csak akkor, ha tényleg összerakja a formát.

 

Akim Williams, Lukas Osladil, Dallas McCarver, Michael Lockett és Nathan DeAsha is ott lesz a színpadon, és nem vitás, hogy potenciálisan még a 10. hely környékének alakulásába is beleszólhatnak, de egyelőre nem sok vizet fognak zavarni a legnagyobbak meccsében. Ha viszont valamelyikük előhúzza a nyulat a kalapból, akár örökre emlékezetessé teheti a 2016-os Olympiát a sporttörténelemkönyvekben.

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!