Naturálon is van versenyzés

2012-11-14

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
INBA EB, Tatabánya

 
 
Soha nem voltam naturál versenyen és jó régóta nem volt ilyen verseny Magyarországon. Ne felejtsük el, hogy a Superbody naturál versenynek indult, és szenzációs sikereket ért al a kilencvenes évek legvégén, de aztán átment rendes testépítő versenybe, ami a versenyzői színvonalnak jót tett és szükségszerű is volt. Hiszen a versenyzői testépítés tömegbázisa a nem naturál vonalon a nagyobb.
 
Magam sem kedveltem annak idején a naturál vonalat, hiszen jelentősen gyengébb a színvonal. Akkor még nem ismertem fel, hogy tömegsportban nincs más út, és szükségszerűen a versenysportban is előbb-utóbb meg kell állnia annak a tendenciának, ami most van.
 
 
Addig azonban sok cucc lefolyik az injekciós tűkön. Jelenleg úgy ítélem meg, hogy a naturál testépítés egészen más sportág. Ez pozitív és negatív értelemben is így van.
 
Estók Endrével, az INBA Magyarország megalapítójával nem tudtam sajnos beszélni, mert nem tudtam végignézni a versenyt: az a helyzet, hogy már nincs se időm, se idegrendszerem végigülni. Endre Superbody bajnok volt, ha jól emlékszem 2000-ben, és kíváncsi lettel volna, mi vitte rá, hogy naturál testépítés szervezésével foglalkozzon. Cseppet sem könnyű ügy ez ugyanis. Biztos vagyok benne, hogy számtalan versenyző nem érzi, hogy mennyire alja dolog koxsszal indulni naturálok között a könnyű győzelem reményében. A doppingteszt ezért szükségszerű, azonban cseppet sem olcsó mulatság. 
 
 
Ezen a napon is kint volt a WADA és bizony ha a pletykák igazak, volt, aki megtagadta a vizeletminta adást. Ez persze automatikusan kizárást jelent, talán eltiltást is, nem világos a rendszer. Nem tudom nem leírni, hogy mennyire szánalmas az olyan ember, aki naturál versenyre eljön bekokszolva, a könnyű győzelem reményében. Az ilyen nagyon nem érti, mi az a sport, hogy egy versenyen a sportteljesítményünket prezentáljuk, nem a magamutogatásról szól. Nem nagy baj, ha csak olyan megy a színpadra, akinek van gerince. 
 
Mint az elején céloztam rá, csakis hangulatjelentési szándékkal utaztam Tatabányára, mert eleve erősen úgy vagyok már a versenyekkel, mint a nőgyógyász a pinával és nem nagyon van kedvem végignyűglődni az ötszázadik szar szabadpózt. Itt azonban egészen más szabadpózok voltak, mint amit megszoktam.
 
 
A versenyzői színvonal egyértelműen naturál. Sokkal kevésbé vagyunk közel az elképzelt bodys testideálhoz, nincs az a mennyiségű hús a színpadon, amit a hagyományos koxos versenyenek látni és a szárazság sem éri el még az SB Athletic szintet sem. Sokkal közelebb van ez a sportág a hétköznapi bodysokhoz, mint az üresen elérhetetlen magasságokban levő "hagyományos" testépítés.  Ez ugyan kevésbé impozáns látványt jelent, kevésbé szórakoztató jelleget, de sokkal nagyobb esélyt, hogy tömegsporttá váljon. Tehát valahol sokkal fontosabb.
 
 
Mintha visszarepültünk volna az időben a hatvanas-hetvenes évekbe: a naturál bodysok rettenetesen nem tudnak pózolni. Igazán béna beállásokat láthatunk, lefelé mutató könyökű kettősbicepsz-pózokat, iszonyatos lábtartást, nyoma sincs a "90-es évek profi testépítéséből származó professzionális színpadi megjelenésnek, ezek a srácok nem Kevin Levrone-n és Flex Wheeleren nőttek fel.
 
Egyszerűen nem értik, hogy az illúziók sportja nem csak azt jelenti, hogy néha a koxos szakosztály csúcsszuperembereinek látszó férfiak valójában ájuldozó kislányok, hanem azt is, hogy abben a sportban minden arról szól, hogyan prezentálod magad, milyennek mutatod a fizikumodat a színpadon. Azaz alapvető, hogy minden színpadon töltött másodpercben a lehető legelőnyösebben állj be. Ebbe bizony nem férnek be a bénán tartott lábak és itt meglepően sokan nem ismerik azt az alap trükköt, ahogyan oldalsó pózokban a bírók felé álló lábat a belsőhöz nyomjuk úgy, hogy a térdünk befelé fordul, ezáltal jóval vastagabbnak mutatva azt, mint amikor retro pókállásban vagyunk.
 
 
Az általános koordinálatlanságot, a színpadi rutin hiányát akkort veszed észre, ha megpróbálsz olyan fotót csinálni, ahol mindenki normálisan beállva látszik. A szabadpózokban is elég kezdetleges  a koreográfia: egy-két jobb (igen stílusos) pózolón kívül itt is lemaradtunk az időben, nyoma sincs kidolgozott kűröknek, esetlen mozdulatokkal operálnak a versenyzők.
 
Buzizenét viszont nem halottam. A versenyzőknek minden kezdetlegesség ellenére volt stílusuk, ami nagyon nagy szó. Lehet hogy csak lemaradtam, de nem hallottam ladygaga fost, meg terminatort, csak viszonylag egyedi zenéket, ami azért egy szint.
 
Biztosan volt itt is a "nem tudok mást kitalálni, mint az aktuális slágerzene" és a "tíz kötelezó pózzene, ha debil vagy és magadtól még ennyit se tudsz kitalálni" szakosztály, de ez nem volt jellemző a döntőben, sőt, itt nem majmolják az IFBB profik dögunalmas nyáladdzós szarjait.
 
 
Ami viszont jellemző volt: a jó hangulat, és azt hiszem, ez egy kulcsmomentum. Nem volt ezermilliárd néző, főleg a végére, de mindenkit taps és biztatás fogadott. Valami megfoghatatlan barátságos jelleg lengte körül az egészet, és valahogy sportrendezvényen éreztem magamat, nem színházban és nem feszengő hülyék között. 
 
A színpad egyszerű, letisztult, de tökéletes konstrukció volt. Pontos napirend szerint működött minden: direkt lecsekkoltam, hogy mennyi csúszás van a kategóriákban. Gyakorlatilag nem volt.
 
 
A versenyzői színvonalat a képek alapján is be lehet határolni, ez nagy meglepetést nem okozott, bár ahhoz képest voltak meglehetősen száraz fizikumok. Ami jellemző, hogy nem nagyon vannak lábak. Nem baj ez, mint mondtam: ez egy másik sport, sokkal inkább a normális, esztétikus fizikumhoz áll közel (amit meg is lehet tartani), mint a hagyományos bodybuilding extremitásához. Amelynek viszont része az, hogy a versenyformán kívüli fizikum gyakran csalódást kelt: naturálon lehet hasonló jó formát tartani, a koxosok azonban nagyrészt nem is emlékeztetnek versenyző önmagukra.  
 
 
Az egyetlen baj ezzel, mint mindig, ha nem tökéletes a fizikum: a színpad kihozza a hibákat. Ezek a versenyzők sokkal jobban néznek ki a hétköznapokban, vagy fotókon, mint a színpadon. Pont fordított a tendencia, mint hagyományosan: "az illúziók sportja" azt is jelenti, hogy a hagyományo, jó szintű testépítő sokkal nagyobbnak és jobbnak látszik a színpadon, mint amilyen a valóságban.
 
Ez itt nem így van, inkább hagyományos kezdő szintre hasonlít: a tömeghiány nagyon látszik és ezt csak nagyon ügyes pózolással lehetne kiküszöbölni.
 
Mint ahogy fentebb említettebb, a pózolás pedig éppenhogy a sportág gyengéje. 
 
A női mezőny ahhoz képest egész erős volt, mint amire számítottam. Legalábbis a Figure, ahol izmosabbak voltak a csajok; a bikini és a modell kategóriákat szerencsére nem láttam, így megmondani sem tudom, mi a különbség közöttük. Elég erős a jelenléte a páros kategóriának, amit úgy nagyjából máshol leszarnak: itt a döntőben színvonalas páros versenyzők voltak, és ami a legfontosabb, nagyon szépen megcsinált kűrökkel. 
 
A naturál testépítő verseny rendszere kicsit túlzottan olyan, mint a hagyományos testépítés, prezentációját tekintve jóval lemaradva. Kevéssé izmos emberek izmosságának versengése kissé paradox, mégis úgy gondolom, nagy dolgok vannak még benne, főleg ezzel a szervezéssel és ezzel a hangulattal.
 
 
Az INBA EB az én egy órás jelenlétem alatt egy jól szervezett, nagy reményeket keltő rendezvénynek tűnt szimpatikus versenyzői gárdával és nézőkkel. Sosem lesz egy 1500 fős Superbody, inkább a kisebb, de  valódi sportrendezvényeket idézi meg. Itt legalább nem azon versenyeznek, hogy  ki nyom több cuccot.
 
Várjuk a folytatást!
 
Sajnos meg kell jegyeznem, hogy a sportág minden ágazatára jellemző módon az INBA Hungary arra már nem vette a fáradtságot, hogy a honlapján közzétegyen egy eredménylistát. Úgy néz ki, még ők sem ismerték fel a rendezvény utóéletének fontosságát. A bajnoki cím ugyanis attól lesz értékes, hogy beszélünk róla. A versenyzők pedig a nyilvánosság által elismert címre hajtanak, azért küzdik végig azt a sok évet a teremben.
 
(Én pedig a komplett fotóanyagot elvesztettem sajnos.)
 
A BB.TV Flash
 
DB.
 

Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!