Nyaki porckorongsérv

Egy, a 30-as évei elején járó kedves ismerősöm hívott fel néhány hete azzal, hogy egy ideje fáj a nyaka, és néhány napja az egyik karja elkezdett zsibbadni, ráadásul időnként el is erőtlenedik. Hamar fogadtam. Ennyi információ alapján még nem gyanakodtam semmire, kis szerencsével manuális terápiával is tudunk majd hatni a problémájára. Megvizsgálva a nyakát, találtam néhány csökkent mozgású csigolyát. Ennek is számos oka lehet.

Célzott fogásokkal visszaállítottuk a csigolyák harmonikusabb mozgásait. És itt jött a feketeleves.

A fej hátra hajtásán kívül az összes irányú mozgás komfortosabbá vált, de a hátra hajtás bizonyos pontján jelentkező áramütés-érzés és zsibbadás a karban, illetve az erő-érzet semmit nem változott. Ezekre a tünetekre keresve bárki valószínűsítheti a porckorongsérvet. Magam is biztosra vettem, hogy ez lesz a probléma. Ámde képalkotó vizsgálat nélkül ezt a diagnózist az orvos sem mondja ki. El is ment orvoshoz, ahová a háziorvosa beutalta. Panaszai elmondása után közölték vele, hogy nem szükséges MRI-t készíteni. Mivel edz, nyilván a trapézizom felső részében, mélyen van részleges szakadás, ez nem porckorongsérv. Más kérdés, hogy előre hajtott fejjel ugyanakkora súllyal végezte a vállvonogatást, mint korábban. Nem baj, ez szakadás. Pihentesse, kenegesse (bár mélyen van!) és majd jobb lesz. Végül a magánúton elkészíttetett MRI egyértelmű sérvet igazolt, a kar zsibbadásának megfelelő porckorongon. Gratulálunk az előző orvosnak!

Most következzenek a pozitívumok. Már jóval a sejtésünket alátámasztó MRI előtt elkezdtük a McKenzie tornát.

A porckorongsérvnek –súlyosságtól függően- kétfajta terápiája létezik. Nagyon súlyos esetben operáció és az azt követő rehabilitációs tornák szükségesek. Kevésbé súlyos esetekben pedig a porckorongsérv-specifikus, úgynevezett McKenzie-módszer alkalmazható. Ez egyénileg kialakított speciális tornagyakorlatok rendszeres végzését jelenti. A tornát a páciens megtanulja, és szükség szerint végzi. Néha előfordul, hogy az operációra javasolt páciensekkel is eredményesen végezhető a torna, ezért aki mozgásképes, még komoly fájdalmak esetén is konzultáljon McKenzie-terapeutával! Fogalmazzunk úgy, hogy ebből baja nem lesz, viszont kis szerencsével igen jól járhat.

Ahogy fent említettem, a tornát már az igazoló MRI előtt elkezdtük a tünetek alapján. Folyamatos javulást látunk, bár a napi 12-16 órányi ülőmunka és jelentős tartáshibája együtt elég erősen a terápia ellen dolgoznak, de már tudja, mit kell tennie, amikor panasz jelentkezik.

Update (néhány héttel később): Ma arról számolt be, hogy már lefekvéskor és napközben minden pozícióváltáskor (ülésből-fölállás, autóba beszállás) arra gondol, hogyan tudja terápiás helyzetben tartani a nyakát. Innen már csak egy lépcső vár rá, ezek a mozdulatok előbb-utóbb automatikussá válnak. Nem fog külön figyelmet fordítani ezekre, csak azt tudja, hogy jól érzi magát, panaszmentes.

Nagyon szívesen megkeresném a trapéz-szakadást kitaláló orvost az azóta elkészült MRI lelettel –amire neki kellett volna beutalnia- elbeszélgetni kicsit a szakmaiságról, de semmi értelme nem lenne. Ő nem válna ezáltal tájékozottabbá a foglalkozásában, de legalább megsértődne, és talán még erősebb ellenérzései lennének velünk szemben, akik járunk edzeni. A legfőbb probléma, hogy nem tartoznak felelősséggel senki felé, számonkérés híján szinte bármit megtehetnek.

Dani viszont javul, és ez a lényeg!

Váradi Károly (Kares)

gyógytornász, Mulligan manuál terapeuta

sport.manualterapia/kukac/gmail.com