Teljesítette-e a Superbody 2010 amit ígért?

2010-11-12

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
A Superbody 14 év után a túlzások verseny lett. Túl erős lett, túl sokba került, túl sokan nem mertek elindulni – és félő volt túl unalmas is lesz

Elvesztette már azt a forradalmi szerepét, amely egykor volt – sokan már csak a díjazás miatt jöttek, sokan viszont nem mertek elindulni azért, mert nem érezték magukat túl jónak. Elúszott az egész valahogy abban az irányba, hogy túl sok pénz kellett a felkészüléshez és túl keveseknek volt lehetősége elindulni.

Ez volt a fő ok, amiért a Superbodyt a szervezők idén másképp akarták csinálni. A másképp sajnos negatívumokban is megnyilvánult: ez volt az utóbbi öt év kétségkívül legrosszabbul döcögő Superbodyja.

 A célkitűzést azonban mégis sikerült teljesíteni: a legfontosabb új tehetségek felkutatása volt, lehetőség arra, hogy megújuljon a magyar testépítősport. Erre a fentieken túl azért volt szükség, mert a csúcson folyamatosan ugyanazok az emberek tanyáznak – a magyar top versenyzők, azok, akiket 10 éve a Superbody nevelt ki és az utóbbi pár évben semmiféle megújulás nem volt tapasztalható.

Egy sportág egyetlen számottevő versenyének lenni, az ország legjelentősebb bajnokságnak lenni, Magyarország – ha nem is hivatalos - országos bajnokait „hosztolni” nagy felelősség. Ezen múlhat az például, hogy merre megy tovább a sportág ebben az országban.

 

A pénzdíj erőltetése sajnos felvet egy problématikát és meghatároz egy rossz iránt. Ez a rossz irány pedig a sportolók anyagi motiváltsága – ez azt vonja maga után, hogy boldog-boldogtalan a díjakért akar versenyezni, még olyanok is, akik nincsenek azon a szinten.

 

 

 

Az amatőr sport azonban nem a díjazásról szól. A díjazás egy mellékes plusz, egy ajándék amellyel a szervező cég kedveskedik a versenyzőknek – de nem lehet követelmény és elvárás, mert az amatőr sport lényege a sport szeretetéért való versenyzés.

 Járulékos probléma, hogy ha díjazásbeli elvárások vannak, az romba dönti a lehetőségét annak, hogy a jobbára sportszerető magánemberekből vagy cégekből álló, szerény anyagi lehetőséggel rendelkező szervezők meg tudják finanszírozni egy versenyt. A versenyzésnek még mindig sport orientáltnak kell maradnia – a nézők és a versenyzők számára pedig élmény és sikerorientáltnak. Ahol pénz van, ott elindul a kurvulás is!

 

A Superbody nem bánt szűkmarkúan a díjakkal. De ez idén meg sem közelítette a tíz évvel ezelőtti mega - díjazást. Én mégis azt gondolom, hogy az a korszak már nem fog visszajönni és ebben a tekintetben nem is kell, hogy visszajöjjön. Értelmetlen versengést szülne, ami nem csak a bajnoki címért, sokkal inkább az anyagi javakért menne – ez még több pénzből (értsd ahogy akarod) történő bekészülést szülne ami megint csak mélyítené a különbségeket a versenyzői szférában, és csakis a nagy klubok versenyzőinek, a jobb anyagi helyzetben levőknek és kisebb részben a csodagenetikájúaknak kedvezne – így megint csak ördögi kör: kiveszik az egészséges versengés a vidéki, szerényebb anyagi lehetőségekkel megáldott versenyzők megint a perifériára szorulnának.

 

A Superbody valamikor megújította ezt a sportot – és ezt már régóta nem tudta megtenni. Ma már egyrészt a versenyzők fele világbajnok, vagy az akar lenni – köszönhető ez annak, hogy tízféle szövetség rendes ma már ilyen-olyan VB-ket – kár, hogy bár jól hangzik a világbajnoki cím, a színvonaluk gyakran messze a Superbody alatt marad. Pedig a Superbody soha nem akart VB lenni, sőt nemzetközi verseny sem – amikor például kevés volt a GP versenyző, nem nyitottak nemzetközi irányba, mert a verseny alap szellemisége az, hogy magyar versenyzőknek szól, még ha néha a határon túlról is.

 A mai top versenyzői gárda már tavaly megmutatta, hogy nem akar egymás mellé állni és nem akar a magyar közönség elé állni. Néhány esetben ennek valóban nincs is már értelme – különösen akkor, ha mondjuk Tóth Dani miatt nem mernek elindulni páran.

Mindebből leszűrhető, hogy itt volt az ideje a sport – és a Superbody – megújulásának, akár a versenyzői színvonal beáldozása árán is.

 

Az idei Superbody célja új versenyzők felfedezése és esetleg visszatérők „újra felfedezése” volt – és semmiképpen sem a mai top versenyzők könnyű győzelmének platformja kívánt lenni. Így Tóth Dani és Molnár Peti távolmaradása inkább volt pozitív, mint negatív, bármennyire is okozott ez egyeseknek csalódást, hiszen így legalább izgalmas versenyt láthattunk. Más a helyzet a már lassan örökös Athletic bajnoknál, Lénárd Lajosnál, aki hosszas mérlegelés után az indulás mellett döntött.

Ugyan sokan unják már, hogy Lajos mindig nyer, de erről egyrészt legkevésbé sem ő tehet, másrészt tavaly azért némiképp meg lett szorítva – és a második helyen idén is egy igen tehetséges versenyző bukkant fel mögötte, Balogh Péter, aki egyszer könnyen lehet, megtörhetné Lajos uralmát, bár én ezt azért nem hiszem, mert nemsokára – ha magára tesz egy kis tömeget - már marhára nem Athletic-ban fog versenyezni.

 

Pár szóban csévélődjünk vissza a verseny elejére, a Forma kategóriához. A Forma kategória nem igazi verseny. Ez a hobbisportolóknak szól és idén nagyon élesen el lett határolva a többi valódi versenyzői kategóriáktól. Ide tulajdonképpen a teremben kicsit jobban kinéző srácoknak kellett volna jönni, különösebb felkészültség nélkül, hogy megérezzék a színpad ízét és aztán esetleg kedvet kapjanak az igazi versenyzéshez. Ezt sokan nem értették – hiába nem volt szabadpóz, könnyítettek voltak a kötelezők és nem lehetett még a délutáni műsorba se kerülni, bizony akadtak nem ide, hanem Athleticbe való versenyzők. Őket szépen le is pontozták. Itt nem számított a tömeg, nem számított a szálkásság, szinte csak a struktúrát, az alakot nézték – aki viszont túlságosan bekészült, le lett pontozva. Az eredmény emiatt sokaknak meglepő lehet látszólag rosszabb srácok kaptak jobb helyezést – de a szabályzat világosan kimondta, mi a helyzet. Ennek látszólag ellentmond a győztes Schönekker László személye – azonban mivel a bírók főleg a struktúrát nézték és ő azzal magasodott ki, semmiképpen sem az izomtömegével, úgy gondolom a Forma kategória tehetségkutató jellegéhez méltó eredmény született.

 

A Tinédzser kategória idén kicsit halványabb volt – páran igencsak megizzasztották volna a Forma vagy az Athletic kategóriából őket, de ez egyáltalán nem probléma. Nem szükségszerű, hogy minden évben kitűnjön valami kimagasló tömegű versenyző – idén ez egy „normális” tinédzser kategória volt.

 Az Újonc kategória több szenzációs versenyzőt hozott és az ide SB csúcspontját jelentette: itt jelent meg először a fiatal és igen tehetséges, komoly lábtömeggel és kondícióval rendelkező Bereczki Krisztián és a kitűnő alkatú és szintén porszáraz Vladár Tamás. Számomra külön érdekes Vásárhelyi Zoltán szerepelése, aki ötletes szabadpózzal operált és csak a verseny végén esett le, honnan ismerős: többször segített a Bajnok Éjszakája háttérmunkáiban annak idején. Érdekesség volt még az általam csak MastersÚjonc-nak nevezett Gulyás László, aki úgy néz ki, nem huszonegynéhány szánta rá magát a versenyzésre.

 

Az Open gyengébb volt a vártnál – ami 2008-2099-ben a GP-t sújtotta, most az Open-t érte el: alig volt versenyző. A színvonalra nem lehet panasz, de az elég ijesztő, hogy mindössze hatan indultak.

A döntő végül is Dudás Ádám, Tóth Norbert és Fekete Balázs csatáját hozta. Balázs eredetileg Gp-ben indult volna, de úgy néz ki simán fogyott be Open-be, így emellett döntött. Struktúrában egyértelmű volt Dudás Ádám fölénye, partiban Balázzsal, Tóth Norbi viszont rettenetes kondícióval érkezett, így ez alakította ilyenné az elég szoros eredményt. Érdekesség, hogy az elődöntőben Balázs nagyot hibázott a Jan Tana barnítóval, ami akár helyezést is ronthatott számára, de a döntőben már a jó öreg Dream Tan-t használta, amit a Superbodyn biztosan nem fognak betiltani. Dudás Ádámnak pedig meglett végre az a vágya, amiért több éve hajt!

 

A Grand Prix idén kivételes izgalmakat hozott, amire nem számítottunk. Füzessy Tibi komoly tömeggel felért a GP-be, de sajnos a kondíciója kevés volt. Debreceni Gábor ex - Open versenyző is komoly tömeggel jelent meg a Gp-ben. Ugyan a csúcsra még nem jutott, de egyértelműen jó úton halad. A GP1 első helyéért Jenei Pisti, Dudás Antal „Enigma” és Szalma „Vin Diesel” Attila vívtak meg és én itt máshogy láttam mint  a bírók: számomra meglepetés volt Jenei Pisti  harmadik helye. Úgy gondolom, Pisti be van skatulyázva a „nem nyerhet, mert nem jó a struktúrája” csoportba és ez erősebb a bíróknál, mint amit a szemükkel láttak. Úgy gondolom, hogy Pisti élete egyik legjobb formáját hozta és bár az általában kevésbé jól ítélt szögletes izomzattal rendelkezik, akár első is lehetett volna ezen a napon, vagy második Szalma Attila mögött. Enigma megjelenése örvendetes tény, mert ős egy csúnya sérülés miatt tavaly kihagyni kényszerült. Ők egyébként Pistivel állandó csatát vívnak, hol egyik, hol másikuk jobb. Enigma mellett szól az alapvetően jobb struktúrája, keskenyebb dereka. Hátránya, hogy a farizom-hajlító környékén nagyon nehezen tud leszáradni. Ezen anapon a bírók szerint enigma alakja többet ért Pisti kondíciójánál.

 

Szalma Attila osztatlan elismerést vált ki mindenkiből, ő az egyik nagy visszatérő abból a „fajtából”, aki előtte nem volt jó versenyző.

Attila hatalmas előnye elsősorban a kerekded izomzatában és jó formáiban rejlik, de strukturális adottságai sem rosszak – bár felsőteste kissé rövid, ami későbbiekben okozhat gondot majd

 A GP2 meglepetésembere kétségkívül Nagy Hunor, aki Erdélyből érkezett a Superbodyra. Powerhuni azonnal népszerűvé vált hatalmas combjaival, és fiatal kora ellenére meglévő nagy tömegével, sajnos azonban a kondíció igencsak hagyott kívánnivalót maga után. Ha ezen javít, nagy jövő előtt áll ebben a sportban, de azt hiszem idén ez a helyezés – különösen abszolútban - felér egy mázlival.

 

A teljesség igénye nélkül kiemelném még Kovács Attilát. Attila egy magas, tömeges, de sajnos szögletes versenyző – ez az alkat nem a bírók kedvence. De mindössze a második szezonja ez, és töretlenül készül – ha így folytatja, fog ő még komoly benyomást tenni a GP színpadra!

A Fitnessz Forma kategóriában örvendetes tény volt Nagy Orsi visszatérése, bár számára ez nem igen volt verseny. A magas Fitness Forma kategóriában Hegedüs Anita - bár struktúrában komoly hibái vannak - elképesztő felkészültségével simán vitte a címet. A női kategóriákról egyébiránt nem tudok véleményt alkotni hozzáértésem hiányában.

 A végső kérdés: teljesítette-e a Superbody amit ígért? Voltak bakik idén bőven, felesleges időhúzás és egyéb nyalánkságok – de a Superbody nem a legjobban szervezett versenyt ígérte és nem is a legnagyobb cirkuszt, hanem megújulást.

És én azt hiszem, rálépett arra az útra, amit ígért: új arcok, új izgalmak. Ezt ígérte és ezt adta nekünk a Superbody 2010!

 Teljes, képes eredménylista - itt lecsekkolhatod konkrétan a  döntősöket, mivel itt a képek csak illusztrációk, nem feltétlenül a kiemelt alanyokat ábrázolják.

 Superbody 2010 közvetítés

DB

 

 

 

 

 

/3/








 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
Benedek Niki a debreceni Cutler Gymben. Fotó: Derencsényi István, Naplo.Hu Az edzésgyakoriság kérdése bonyolult, mert egy csomó tényező be...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!