Unod az edzést? Van megoldás!

2014-04-30

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Vannak, akik egyszerűen szeretnek edzeni. Vannak olyanok is, akiknek az edzés a nap végi felüdülést jelenti. És vannak, akiknek nyűglődés az egész. Ha eltelik pár év, az ember kilép a tizenéves korból, könnyen kerül az első kettőből a harmadik csoportba. De van megoldás.

 
Sokkal egyszerűbb, ha személyesre veszem, és megmondom: utálok edzeni.
 
Valamikor nem volt ez így: tizenévesen csak ez járt az eszemben, mentünk a terembe, nyomtuk, mint a  gép, és alig vártam a következő edzést. A hobbitestépítő-populáció legjelentősebb része diák, aki nagyon helyesen nem hülyeséggel - bulizással, drogozással és semittevéssel - tölti az idejét, hanem sportol. Az ő lelkesedésük határtalan. 
 
Annak idején én sem hittem el, hogy nem lesz mindig így. De az ember életében jönnek dolgok, amikor az edzés nem az unatkozás alternatívája lesz, hanem egyszerűen nem lesz rá idő. A gyengék már a csajozásnál elvéreznek: az lesz a fontosabb. Később másoknál is eltűnhet az, amit a már nagyon lejáratott "motiváció" szóval lehet legjobban leírni. Túl sok egyéb fontos, vagy jó dolog van az életben, ezt nem tagadhatjuk le.
 
Aki csak az edzésnek él, az hülye. Esetleg begyöpösödött, önimádó hülye.
 
Mint mondtam, utálok már edzeni, de ez régen sem volt máshogy. Valahol sosem tartottam ezt élvezetnek, vagy szórakozásnak: ez utóbbi eleve elég egyszerű gondolkodást feltételezne. Tény, hogy vannak jó dolgok benne: egy jó edzés sikerélmény. De ahhoz el kell érni, hogy jó legyen az edzés.
 

A leglényegesebb dolog, amit meg kellett tennem, hogy elgondolkodjak, miért utálok edzeni.
 
Erre sokáig nagyon kézenfekvő volt a válasz: rühelltem a termet, vagy a teremben található buzikat szokásos népséget a papucsosokkal, feszengőkkel, nagyotmondókkal, maguk után mindent széthagyó beképzelt surmókkal.
 
Bármilyen vasakarattal is el tudja venni az ember kedvét a hangszóróból üvöltő birkaattila-moslék, a feszengő kis burnyákok hangosan, az egész teremnek mesélt kamu történetei a kit basztam meg-kit vertem meg álomvilág-tárgykörből. Nem szeretek irritáló közegben, irritáló emberekkel körülvéve tartózkodni sehol, még a nyilvános wc-ben sem. És nem hozza meg a kedvemet az edzéshez.
 
Erre a nyilvánvaló megoldás az, hogy keresni kell egy jó edzőtermet, ami marha nehéz. Néha be kell áldozni a kényelmet és utazni kell érte. Az eredményért belefér.
 
De nem erről akarok írni, hanem egy pofonegyszerű edzéstechnikai kérdésről. A jó terem ugyanis nem elég, van tényező, ami még mindig hátráltat. Megdöbbentő dologra jöttem rá: amit az edzésben legjobban utálok, az a pihenő.
 

Nem, nem azért mert ennyira fanatik vagyok. Hanem a tétlenség miatt, amikor ücsörög az ember, vagy téblábol egy percig, és közben van ideje azon agyalni, hogy menni kéne már a francba, mert marha sok meló van.
 
Ez biztosan nem olyan rossz annak, aki hagyományos munkahelyen dolgozik, de annak, aki kreatív munkát végez, és mondjuk megindul a fejében egy cikk, amit azonnal leírna, annak eléggé.

Úgyhogy megszüntettem a pihenőt.


.
Vannak hagyományos edzésmódszerek, amit általában irányelvként ajánlunk. Ezeket kell alapnak tekinteni. A szuperszettezést például a helyén kell kezelni, legtöbbeknek nem kéne erőltetni. Az elvégzett gyakorlat után szükség van arra, hogy a pulzus normálisra essen vissza, az izomban az energiát adó rendszer újratermelje a forrásait, de ami a leglényegesebb ebből a szempontból: nem kell máshova vérbőséget csinálni.
 
Ha mellizmot edzel, akkor az a legjobb, ha nem csinálsz vérbőséget a lábadba is. Ezt ajánlom szinte mindenkinek.
De vannak esetek, amikor eltérünk a hagyományostól valamiért, mérlegelve a hatásokat. Ez egy ilyen eset.
 
Úgy oldottam meg ugyanis, hogy csak (speciális) szuperszettben edzek. Nem a hagyományos módon, hogy ellentétes izmok vagy ugyanaz az izom, hanem teljesen más izmokat edzek meg pihenőidő helyett. Mondhatnám, hogy a gyengéimet, de ez nem egészen igaz: inkább a gyakran edzhető, az én szintemen már sok edzés igénylő izmokat.
 

Azaz minden sorozat között végzek egy hasgyakorlatot pihenőnek. Máskor vádlit, aztán alkart. Sőt, a váll rehabilitációm miatt gyógytorna szintű, kis súlyos vállgyakorlatot is. Váltogatom naponta ezeket, vagy éppen minden nap csinálok pihenő helyett 5-10 sorozat vádlit és 5-10 sorozat hasat, többféle gyakorlatból.
 
Lehet, hogy nem lesz így optimális a vérbőség, bár meg kell mondjam, pár év rutinnal annak, aki már érzi és akinél megvan az agy-izom kapcsolat, nincs gond. Hallatlan előny, hogy nincs idő bambulni, pörögsz, jobb lesz a kondíciód. A hátrány, hogy kezdőknek nem jó, nekik nagyon fontos az éppen végzett gyakorlatra koncentrálni.

Felfogható mindez köredzésként is, de nagyon nem szeretem ezt a szót: a kondicionálási céllal, nagyjából ész nélkül a fél gépparkot végigrángató fogalmatlanok  módszere ez egyrészt, másrészt egy trendi edzésmódszer, annak minden szakértelmével. Ennek ellenére össze lehet hozni köredzést is, vagy inkább óriásszettet: akár 4-5 izmon végig lehet menni: jobb, mint a bambulás meg a telefon buzerálása.
 
Én már szinte csak így edzek, beleszámítva azt, hogy nincsenek céljaim a testépítésben. Nem is ajánlom ezt a módszert senkinek, csak azoknak, akik hozzám hasonlóan a kedvetlenség problémájával küzdenek.
 
Nekik az ilyen módon lepörgetett edzés egy új korszak kezdete lesz.
 
DB
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz nem ...
A tartalom: Debreczeni Gábor, Dr. Gődény György, Mészáros László, Bunny okosítás. ...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!